Századok – 1992

Tanulmányok - Binder Pál: A „Siebenbürgen” fogalom jelentésváltozatai. A „comitatus Cibiniensis”-től Erdély német nevéig III–IV/355

370 binder pál visszaadta Károly királynak Salgó várát s tartozékait: négy szász és öt román, tehát összesen kilenc falut138

. Az Árpád-ház kihalását követő zavaros években a Talmácsi család fennhatósága alatt volt a Verestorony útját őrző Talmács s a havasi ösvényeket, valamint a Fehérvár fele vezető hadiutat ellenőrző Szeben, vagy Salgó vára. Ekkor Salgó vár uradalma választotta el a szebeni medence szabad szász falvait a szászul Unterwald-nak nevezett Szerdahely, Szászsebesszék szabad településeitől. A 14. század elején a salgói vagy szebenvári uradalom központja Szászszékes (ma Ecsellő), majd utólag Omlás és végül az öt román falu elsőbbje: Szelistye. Ecsellő régi neve (Zazzekees) arra is utal, hogy erre vezethetett a vízaknai sószállító szekerek útja Alvinc fele, hiszen a régi magyar nyelvben székes sóst jelent. Az ősi Szebenvára ma rom s neve Cetate. Eduard Albert Bielz érdeme, aki miután kezdetben a szibieli Virfu Zidului várát vélte Szeben várának, az Orlát feletti mészkőhegyet, a Cetate-t, az 1327-ben említett Winsberg (Möns Cibinii) szász faluval azonosította. A Cetate-től nyugatra fekvő Magashegy (Reisenberg) meredek lejtőkkel emelkedik ki a Csernavodai - Feketevíz, Schvarzwasser patak völgyéből, s itt Bielz szerint az orlátiak mentsvára lehetett139

. Bielznek a szász turistalapban tett megállapítását kevés történész vette tudomásul. Georg Müller Winsberget Orláttal azonosította s idézi azt a Szelistye és Kereszténysziget közötti 1569. évi határlevelet, amelyből Orlát s Winsberg azonosságára derül fény: Item zw dem ersten fon Winspercher (darüber von anderer gleichzeitige Hand: Orelath (Hattert)140

. A szász historikusok újabb generációjából a második világháborúban elesett Franz Michaelis 1943-ban Orlátot helyesen azonosította a szebeni prépostságokhoz tartozó Winsberggel141

. A Fehér megyei Váralja falut Györffy György helyesen azonosítja Orláttal: „Salgó vár alatt kialakult helység. 1322-ben Talmácsi Miklós a várral együtt visszaadta a királynak". Györffy ismeri a falu névváltozatait is: Váralatt, Orlat, Civini Möns, Winsberg. A Suburbium-mal való azonosítás azonban nem állja meg a helyét s az sem, hogy plébánosa 1309-ben az excommunikált szász papok között szerepel142

. Az 1309-ben említett „Iohannes plebanus de Suburbio" a sebesi dékánátus lelkészei között fordul elő s következésképpen a Szászsebes melletti Kissebessel (Sebesellel) azonos, mely Péter vára alatt feküdt: innen a Suburbio név143

. Salgó várát, melyet 1324-ben Károly király a hűtlen Corrardus fia János kezéből a Kácsik nembeli Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adományozott. Györffy helyesen az orláti Cetateaval (Riesenberg) azonosítja144

. 16. Az erdélyi vármegyék névadásai analógiája Az Árpád kori várispánságok nevei a legtöbb esetben az ispánsági központi vártól származtak. Ez így volt Erdélyben is, ahol Kolozs-vára, Torda-vára, Dobokavára lett névadója Kolozs, Torda és Doboka vármegyének. Mindhárom ispánság esetén azonban különbséget kell tenni az ispánsági vár, a gazdasági központnak számító sóakna és néha a kereskedelmi központ között. Doboka vármegye esetében Doboka vár volt a megye névadója, Szék sóaknája miatt korán mezővárosi rangot kap, de a kereskedelmi központ a Kis-Szamos völgyében fekvő Bonchida volt. Ko-