Századok – 1992
Közlemények - Standeisky Éva: Antiszemita megmozdulások Magyarországon a koalíciós időszakban II/284
298 standéi sky éva népítélet. Olyan, amelyet a község politikai vezetői végül is egyhangúan hoztak. A határozat egyértelműen zsidóellenes, embertelen. Nem indulatokra, érzelmekre hivatkozik, hanem a határozathozók önös érdekét hivatalos sajnálkozással enyhítve tárgyilagos ridegséggel rögzíti: a zsidóknak el kell hagyniuk szülőhelyüket. Nem politikai okból, nem pártállásuk, politikai magatartásuk miatt, hanem egyszerűen azért, mert zsidók, mert jelenlétük a nem zsidó többség számára — szegényeknek és gazdagoknak, a pártok tagjainak és a pártonkívülieknek, lumpenelemeknek és értelmiségieknek — egyaránt zavaró. A „nép" a helyi társadalom képviselői szerint tehát a tragikus eseményekért, a gyilkolásért nem a pogrom végrehajtói, hanem áldozatai felelősek, csupáncsak puszta létezésük okán. Felmerülhet egy olyan értelmezés is, hogy a határozathozók éppen a zsidók biztonsága érdekében hozták a kiutasító döntést. Lehet, hogy a feldühödött csőcselékkel szemben a pártok vezetői valóban tehetetlenek voltak. Mégsem jutott eszükbe, hogy rendőri segítséggel lépjenek fel a dühöngő tömeg ellen. A helyi pártközi értekezlet határozata egyaránt sújtotta a zsidókat és a Nagy Jánosra terhelő vallomást tevő kommunista tanút. A kunmadarasi pogrom híre gyorsan terjedt. A hazai és a nemzetközi sajtó általában fasiszta megmozdulásként értékelte az eseményeket. A pogrom nem tüntette fel jó színben Magyarországot a Párizsban folyó béketárgyalásokon. A kormány május 24-i ülésén foglalkozott a kunmadarasi eseményekkel. Egyetértés alakult ki abban, hogy az elkövetőket rögtönítélő bíróság elé kell állítani, ami egyúttal azt jelentette, hogy a statáriumot a felekezeti izgatás bűntettére is ki kell terjeszteni. Rákosi Mátyás, aki az MKP képviseletében államminiszteri funkciót töltött be, „nyílt fasiszta tevékenységként" értékelte a Kunmadarason történteket. „Feltétlenül halálra kell ítélni azt — mondotta —, aki a kunmadarasi események szervezője volt."2 9 A nemzetgyűlés másnapi ülésén hárman szólaltak fel Kunmadarassal kapcsolatban.3 0 Elsőként Szolnoki István kisgazdapárti képviselő kapott szót, aki felháborodottan utasította vissza az aznapi Szabad Népnek azt az állítását, mely szerint „a Kisgazdapárt a pogrom után is követelte a zsidók azonnali eltávozását". (Arról viszont hallgatott, hogy a helyi koalíciós pártok közösen hoztak ilyen értelmű határozatot. Lehet persze, hogy nem is tudott róla, hiszen a kunmadarasi pártok döntése nem került a széleskörű nyilvánosság elé.) Felszólalásának további részében a pogromot a kommunisták által szervezett népítéletek káros következményeként interpretálta, ez nem felelt meg a valóságnak. Jóval helytállóbb az a feltételezése, hogy a „nép felzaklatott lelkiállapotát" az átgondolatlan politikai akciók is előidézhették, egy olyan háború utáni időszakban, amikor az emberek „megszokták, hogy büntetlenül lehet gyilkolni", amikor azt tapasztalták, hogy a végrehajtó hatalom, mindenekelőtt a rendőrség, nem áll helyzete magaslatán. Pfeiffer Zoltán kisgazdapárti igazságügyi államtitkár joggal vetette fel a népbíróság és a rendőrség felelősségét a szociáldemokrata Világosságnak adott interjújában. A népbíróságét azért, mert a Nagy Jánosra 1945-ben kiszabott ítélet tényleges cselekedeteihez képest túlságosan súlyos volt, a rendőrséget pedig azért, mert a helyi rendőrök nem tettek semmit a pogrom lecsillapítása érdekében. Drózdy Győző, a Kisgazdapártból kizárt pártonkívüli képviselő, akit éppen a tömegmozgalmak nyomására távolított el pártja, szintén az ilyenfajta szervezett „népítéleteket" tette felelőssé a pogromért. Egyúttal felhasználta a