Századok – 1992
Közlemények - Standeisky Éva: Antiszemita megmozdulások Magyarországon a koalíciós időszakban II/284
antiszemita megmozdulások a koalíciós időszakban 297 Gergely, a Kisgazdapárt helyi titkára azt mondta: biztos a zsidók akadályozták meg, hogy Nagy János hívei bejussanak a karcagi népbírósági tárgyalásra. A helyi pártközi tárgyaláson résztvevők el szerették volna érni, hogy a tanúk nyilvánosan vonják vissza terhelő vallomásukat. Lakásukon keresték fel őket. Garantálták személyi biztonságukat, ha eljönnek a megbeszélésre. Az MKP-hoz tartozó tanúnak valóban semmi bántódása nem esett. Eljutott az ipartestületbe, visszavonta vallomását, majd a rendőrségen talált oltalmat. Más sors jutott a másik tanúnak, a zsidó származású szociáldemokrata párttitkárnak, aki el sem jutott az értekezlet színhelyére. „Pár száz métert mennek — olvassuk egy korabeli jelentésben —, amikor a tömeg Wurczelra rohan, az egész nap kézben tartott husángokkal véresre veri és eszméletlenül hagyja az utcán. Csak órák múlva tér magához és vánszorog haza, ahol a család ápolás alá veszi, azt azonban elmulasztja, hogy a rendőrségen a történetet azonnal jelentse."2 5 Nagy János tehát elérte célját: kérését „az egyes szervezetek (eltekintve a szocdem párt szervezetétől) kedvezően fogadták, kérvényeket szerkesztettek a népbírósághoz és az igazságügyi miniszterhez." - olvashatjuk a Népbíróságok Országos Tanácsa fellebbviteli tárgyalásán született ítélet indoklásában.2 6 A Nagy János melletti szolidaritási akciót a Kisgazdapárt helyi titkára, valamint a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége vezetői szervezték. Retzer Henrik az akció lebonyolításában vállalt szerepet. Retzer az MKP központjának küldött jelentés szerint Nagy Jánosnak az MKP-ba „beépített" embere volt. Felelősségre vonásáról nem tudunk. A pogrom másnap, május 21-én reggel vette kezdetét, s délutánig tartott. Az előző napi események főszereplői közül senki sem vett részt benne. Este újabb értekezletre gyűltek össze a pártok és a társadalmi szervek képviselői. Az MKP Főtitkárságának küldött jelentés szerint: ,A pogrom után az FKP pártközi értekezletet hívott össze, ahol Takács Gergely (a Kisgazdapárt helyi titkára - S.E.) elnökölt és az FKP nevében azt a javaslatot terjesztették elő, hogy az eseményeket sajnálják, de a zsidóknak hat órán belül el kell hagyniuk a falut. Mivel a szakszervezet elnöke és az MKP titkára ellenezte a javaslatot, az elkészített jegyzőkönyvet széjjeltépték. Az FKP új javaslatot nyújtott be, azzal a módosítással, hogy a zsidók 24 órán belül hagyják el a falut. Mikor ezt is visszautasították, az FKP odamódosította javaslatát, hogy azok a zsidók, akik a magyar közösségbe be tudnak illeszkedni, maradhatnak. A szakszervezet elnöke és az MKP titkár e javaslat ellen is felszólalt, de mikor a Nőszövetség küldötte, akinek a férje zsidó, a javaslatot védelmébe vette és kétszer is elfogadásra ajánlotta, azt a pártközi értekezlet elfogadta."27 Az ügy elsőfokú tárgyalásának jegyzőkönyve magából a határozatból is idéz: ,A pártközi értekezlet sajnálkozik a megtörtének felett, felszólítja Takács Ferencet (a helyi MKP szervezet volt titkárát, az egyik tanút - S.É.) és feleségét, hogy Kunmadaras községet hagyják el. Felszólítja továbbá az értekezlet Kunmadaras község zsidó lakosságának azt a részét, amelyik nem hajlandó beilleszkedni a község demokratikus életébe, hogy saját maguk érdekében a falut hagyják el, mert a pártok érettök felelősséget vállalni nem tudnak."2 8 Érdemes elidőzni a határozatnál, hiszen ez a dokumentum hű tükre az ottani társadalomnak. Nem felülről szervezett, hanem helyben született döntés: „valódi"
