Századok – 1992

Közlemények - Standeisky Éva: Antiszemita megmozdulások Magyarországon a koalíciós időszakban II/284

286 standéi sky éva belügyi szolgálatba lépő zsidók közül többen azzal a nem titkolt szándékkal vállalták ezt a fajta munkát, hogy alkalmuk legyen elégtételt venni elpusztított szeretteikért. Az új életformát kereső zsidók közül sokan — főként a városokban — a Magyar Kommunista Pártba kérték felvételüket. Vidéken többnyire a Szociáldemokrata Pártba léptek be. E két párt vezetői között nagy számban voltak zsidó származásúak. Környezetük számontartotta eredetüket, s nem ritkán manipulált vele. A kommunista pártba belépett zsidók vallásukról, hagyományaikról mondtak le annak érdekében, hogy egyenjogú tagjaivá váljanak — a vágyálmuk szerint — az egyenlőség, az egyenjogúság, az igazságosság felé haladó új társadalomnak. Voltak közöttük olyanok, akik polgári származásuk, korábbi polgári foglalkozásuk miatt bűntudatot éreztek, s ezért szívesen fogadtak el a múltjukkal való teljes szakítást reprezentáló állásokat, pártmegbízásokat. A lakosság antiszemita érzelmű része sem a tradicionális asszimilációt, sem a teljes etnikai önfeladást nem volt képes elfogadni. Az antiszemiták leginkább még a disszimilációt honorálták, hiszen a cionisták el akarták hagyni Magyarországot. Az antiszemitizmus jelenléte az ún. középosztályban és az alsó rétegekben egyaránt kimutatható. A hivatalnokok, alkalmazottak antiszemitizmusának fokozatos eltüntetését a demokrácia jövőbeli kiteljesedése valószínűsíthette, a szakképzetlen munkások, lumpenproletárok, földnélküli parasztok, falusi munkanélküliek körében fel-felbukkanó zsidóellenesség azonban közvetlen veszélyt jelentett. Hamu alatti parázs volt, amelyet az új társadalmi rendszer működési zavarai, mindenekelőtt az elmérgesedő hatalmi viszálykodások bármikor lángra lobbanthattak. A pusztító tűz fellángolásához kedvező feltételeket biztosított a tömeges elszegényedés, a katasztrofális méreteket öltő infláció. Antiszemita tömegmegmozdulásokra csaknem kizárólag az ország keleti felében került sor. Főként azokon a településeken, amelyekbe viszonylag nagyobb számban tértek haza zsidók. Az ausztriai Strasshofba került alföldiek közül családok élték túl a vészkorszakot. Hazatérve nemegyszer elfoglalt, kifosztott lakásokat találtak. A javaikat eltulajdonítóknak nem nagyon akaródzott visszaadni a lopott holmikat. Kellemetlen és kínos volt számukra a visszatért zsidókkal találkozniuk, akik az átélt gyötrelmek, a kifosztottságuk ellenére hamarabb találtak magukra, mint ők. A tehetetlenségtől és bűntudattól gyötört nem-zsidók közül sokan bűnbaknak tették meg a deportálásból, munkaszolgálatból visszatérteket. Agresszív késztetéseik, belső feszültségük levezetésére alkalmasnak bizonyultak a nem eléggé körültekintő hatósági (bírósági, közigazgatási) intézkedések, politikai propagandaakciók éppúgy, mint a helyi rémmesék, meggondolatlan, hisztérikus kijelentések. A koalíciós pártok és az antiszemitizmus A zsidóüldözésekben résztvevők, a zsidók elleni embertelen eljárást helyeslők — elsősorban munkások, az agrárnépesség szegényebb, elesettebb része, alacsony beosztású alkalmazottak — 1945 után a kommunista párt (MKP) és a Nemzeti Parasztpárt (NPP) tagja lett. Egy másik részük, főként közalkalmazottak és értelmiségiek, a Kisgazdapártba (FKGP) léptek be, antiszemitizmusukat azonban igyekeztek elleplezni.