Századok – 1992

Közlemények - Standeisky Éva: Antiszemita megmozdulások Magyarországon a koalíciós időszakban II/284

antiszemita megmozdulások a koalíciós időszakban 287 A Kisgazdapártban az antiszemitizmus nem volt erősebb, mint a magyar társadalomban általában. Hivatalos politikai szinten azonban nem kapott igazolást. Ez alapvetően a pártnak a polgári jogállamiságra épülő politikai vonalával magyarázható. Parlamenti képviselői között is voltak zsidó származásúak. A Parasztpártnak nemigen voltak zsidó tagjai. Vezetői és tagjai közül számosan politikai ellenfeleiket származásuk alapján is megkülönböztették. Mint 1945 előtt, 1945 után is támadták a zsidókat (és a svábokat). Az antiszemitizmushoz a Kisgazdapártban többnyire kommunistaellenesség, míg a kommunista pártban és a Parasztpártban inkább polgárellenesség, kapitalizmusellenesség társult. A Szociáldemokrata Pártban nem érezték volna jól magukat az antiszemiták. Az SZDP 1945 után is az antiszemitizmust és a nacionalizmust következetesen elítélő párt maradt. A kommunista párton belüli antiszemitizmusról Az MKP-ba belépő zsidók megrettenve tapasztalták, hogy elvtársaik között 1945 nyarától kezdve egyre nőtt volt üldözőik száma. Ez a jelenség szorosan összefüggött a korabeli pártpolitikai viszonyokkal. A budapesti helyhatósági, illetve az országos választásokra készülő kommunista párt taglétszáma növelése érdekében politikai engedményeket tett, s megnyitotta kapuit a kisnyilasok, a lumpenproletárok, a falusi csőcselék előtt, akik közül sokan számításból, vagy a felelősségrevonást elkerülendő lettek kommunista párttagok. Sok nyilas érzelmű embert az egyenlősítő eszme, a gazdagabbakkal, a sikeresekkel szemben érzett tehetetlenségérzés, nem egyszer az irigység vitt a kommunista pártba. A párt megyei vezetőinek értekezletén egyre gyakrabban került szóba az erősödő antiszemitizmus. A budapesti törvényhatósági választások után tartott központi vezetőségi ülésen Vas és Zala megye titkára a következőket mondotta: „a zsidóellenes hangulat igen komoly méreteket ölt. Zalaszentgróton 525 párttag közül csak 7 zsidó van és mégis zsidóellenes a hangulat a párton belül is. Ugyanez a helyzet Szombathelyen."4 A párton belüli antiszemitizmus bizonyos szempontból tükörképe volt a társadalomban jelenlévő zsidóellenességnek. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a kommunista párttagság a többség számára nem jelentett eszmei elkötelezettséget. A pártba lépő zsidók többsége annak következetes antifasizmusa miatt választotta az MKP-t, abban a reményben, hogy a párt a zsidók elszenvedett sérelmeit is orvosolni fogja, s fellép majd az antiszemitizmus ellen. Csalódniuk kellett. A zsidók a párton belül képzettségüknek, képességüknek megfelelően általában vezető posztokra kerültek. Tájékozottságuk, rátermettségük nem egy esetben irigységet szült. Voltak közöttük olyanok, akik pártbeli funkciójukat kihasználva szerették volna elérni volt javaik jogos visszaszerzését. Erre azért kényszerültek, mert a hivatalos szervek, s köztük a kormányba bekerült kommunisták, a jóvátételt egyre halogatták. Törekvéseiket elvtársaik nem nézték jó szemmel, hiszen előfordult, hogy az igazságtétel az ó bűnösségük nyilvánosságra kerülésével lett volna egyértelmű.