Századok – 1992
Közlemények - Csöppus István: Komáromi norma – egy szociálpolitikai kísérlet II/259
komáromi norma 277 mányzati tényezők a családi pótlék országos szinten történő törvényes rendezéséig igyekeztek a komáromi normában javasoltakat elfogadtatni a munkaadókkal.9 3 Látható, a kormányzat a mezőgazdasági munkavállalók anyagi helyzetének javítását elsősorban a munkaadókra hárította, amíg a másik fél az állam anyagi támogatását sürgette. A komáromi norma elvetélése azonban nem jelentette — mutatva a probléma megoldatlanságának égető voltát — a falu szociális helyzetének napirendről való levételét. Sőt, a helyi közigazgatási hatóságok hangneme mintha keményebb lett volna. Mutatja ezt Baranya vármegye 1939 őszén a földművelésügyi miniszterhez, valamint az ország vármegyéihez intézett felhívása, melyben hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági munkavállalók bérezése nincs tekintettel a gyermekek számára.9 4 „Nemzetpolitikai és társadalom-erkölcsi szempontból is tarthatatlan állapot... amikor az ipari munkásbérek emelkedésében a jelenlegi viszonyoknak megfelelő mértékben ugyan, de érezhetően kifejezésre jut (a családok anyagi támogatása), s a családosokat jutalmazva és serkentve kedvet, bátorságot ad a családalapításhoz, addig a gazdasági cselédek helyzetén — olvasható a beadványban — ebben a vonatkozásban semminemű javulás nem következett még be. Végeredményben tehát, a gazdasági cselédek népünk faji szempontból is oly fontos rétege ezideig kívül rekedt a korszerű és nemzeti szempontból is igen fontos kihatásokkal járó családvédelmi intézkedéseken." A megye javasolta, hogy minden harmadik gyermektől 15 éves korig a bért 50 kg gabonával emeljék fel. Ifekintettel azonban arra, hogy az esetleges béremelés a munkaadót terhelné, így sokan nem alkalmaznának sokgyermekes mezőgazdasági munkavállalót. Ezért,,... a megterhelt munkaadó ez új feladat sikere érdekében bizonyos könnyítéseket, kedvezményeket élvezhetne abban a mértékben, amennyiben a családi bér őt terheli". Baranya vármegye vezetősége a földadó arányos csökkentése révén, vagy a társadalom széles néprétegének anyagi hozzájárulásán keresztül képzelte el a sokgyermekes agrármunkások anyagi támogatását. Az ország igen sok vármegyéje pozitívan reagált a baranyaiak javaslatára. Bihar vármegye 1939. november 28-án, Sopron 1939. december 12-én,9 5 Zemplén és Hajdú vármegyék 1939. december 15, Csanád- Arad- és Tbrontál k.e.e. 1939. december 16-án, Tolna, valamint Ung vármegye9 6 vezetősége 1939. december 29-én, Esztergom 1940. január 11-én, Vas megye 1940. február 19-én,9 7 Bars és Hont 1940. február 28-án, Heves megye törvényhatósága pedig 1940. április 27-én tárgyalta és fogadta el Baranya vármegye szociálpolitikai elképzelését. A törvényhatósági joggal felruházott városok közül — a rendelkezésre álló források alapján megállapítható, hogy — Hódmezővásárhely 1939. december 15-i, Szeged 1939. december 20-i, és Székesfehérvár vezetősége 1940. január 4-i ülésén hozott határozatában támogatta Baranya vármegye felhívását.98 Zala vármegye viszont némileg eltérő javaslattal állt elő.9 9 Szerinte a családi pótlék bevezetésével egyidőben törvényhozás útján meg kell állapítani a mezőgazdasági munkások minimális bérét is. Úgy vélték, hogy a sokgyermekesek segítésének módja az lehetne, hogy a majdnem létrehozott bérkiegyenlítő alapból — amelyet az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet kezelne — 3 gyermektől felfelé, 12 éves korig 16 P családi segélyt fizetnének. Minden termelő birtoknagyságra való tekintet nélkül a gazdasági cselédei után évi 5 P-t fizetne a bérkiegyenlítő alapba. Az így
