Századok – 1992
Közlemények - Csöppus István: Komáromi norma – egy szociálpolitikai kísérlet II/259
260 csóppüs istván Év Búza éves átlagára, P° Napszámbér, P Index II. rendű férfiruha ára, P A ruha ára hány napi napszámbérrel egyenértékű" Év Búza éves átlagára, P° Napszámbér, P Búza éves átlagára Napszámbér II. rendű férfiruha ára, P A ruha ára hány napi napszámbérrel egyenértékű" 1938 21,57 2,08 88,5 79,4 75,00 40,5 1939 20,66 2,21 84,8 84,4 75,00 40,5 Forrás: Hajpál Gyula: Áralakulás a két világháború között. Mezőgazdasági termékek ára. Budapest 1973 p. 188-189, Matolcsy Mátyás: Az életszínvonal alakulása Magyarországon 1924-1944. Budapest, 1944 p. 34., Magyar Statisztikai Évkönyvben megfelelő kötetei. (1929-1938). Megjegyzés ° = Tiszavidéki 80 kg-os,0 0 = Saját számítás. Nem állíthatjuk, a mezőgazdaság irányítóit nem aggasztotta volna az agráproletariátus szociális elesettsége. Az Országos Mezőgazdasági Kamara (OMK) vezetősége már 1935-ben rámutatott arra a képtelen helyzetre, hogy a munkavállalók jelentős hányadának „ruházkodása minden képzeletet felülmúlóan rossz. A munkásság nagy része már gondolni sem mer arra, hogy pl. hibátlan ruhája legyen és agyonfoltozott ruhája miatt szégyenében a vasárnapi templomba menést is kerüli". 3 S annak ellenére, hogy a 30-as évek második felére terménykeresményük értéke emelkedett, „...csak kisebb részben tudták (azt) valóban pénzzé is váltani, mert terménykeresményük túlnyomó részét saját maguk használták fel".4 Az OMK Munkásszakosztálya ugyanakkor — a földművelésügyi miniszterhez intézett beadványában — rámutatott arra, hogy „...a mezőgazdasági munkásság egynéhány legsűrűbb problémáinak megoldására az idő elérkezett... a szociális gondozás terén mutatkozó hiányok, amelyek már magasabb nemzetpolitikai szempontból is komoly aggályok támasztására alkalmasak, feltétlenül pótlandók".5 A válasz nem sokáig váratott magára. A miniszter hivatalosan közölte a Kamarával, hogy a mezőgazdasági munkások szociális problémáinak a megoldása, a betegbiztosítás megszervezése csak a baleset biztosítás átszervezése és a tárgyalás alatt álló öregségi biztosítás „életbeléptetése és teljes kiépítése esetén lehetséges".6 Az idő sürgetett és ezt azok látták a legjobban, akik az ország agrármunkavállalóinak bérügyi és általában a magyar falu szociálpolitikai kérdéseivel foglalkoztak. Tkrtottak attól, hogy az 1938 novemberében az I. bécsi döntéssel visszacsatolt felvidéki-sáv területén élő lakosság, de különösen az ottani agrármunkavállalók körében társadalmi feszültség keletkezhet, mivel Csehszlovákia fejlett ipari állam révén magasabb életszínvonalat és jóval kedvezőbb szociális védelmet nyújtott állampolgárai számára. Világos volt számunkra az is, hogy a magyarországi helyzet nem tudja„szociális tekintetben vonzóvá tenni a magyar életformát".7 Szociálpolitikai meggondolásokon túlmenően külpolitikai szempontok is sürgették a magyar kormányt, hogy a mezőgazdasági munkásság szociális helyzetében mielőbb változást eszközöljön, mert „a magyar ügyet támogató két nagyhatalom (Németország és Olaszország) és értünk világnézeti alapon lelkesülő tömegek előtt" bizonyságot kell tenni arról, hogy „a kormányzat mindennemű liberális csökevénytől mentesen, a szociális tartalmú nacionalizmus szellemében alakítja ki a magyar életformát".8 Ezért olyan javaslatot dolgoztak ki, amely szerint a mezőgazdasági munkásság bérminimumát 1,40 P-ben állapítotanák meg (napszámbér) és bevezetnék az
