Századok – 1992

Közlemények - Szabó A. Ferenc: Népesedés; telepítés a századfordulón. Beksics Gusztáv nézetei II/227

népesedés és telepítés a századfordulón 253 tölthesse szerepét, korszerűsödnie kell, tükröznie kell politikai és gazdasági tekintetben is azokat a változásokat, amelyek Magyarország megerősödése következtében jöttek létre. A Monarchia fő külpolitikai szerepe az egyensúly biztosítása a térségben. Ezt az egyensúlyt a szláv egységtörekvések fenyegetik elsősorban „...a 150 millió lélekszám felé közeledő szlávság magával számbeli erejével állandó fenyegetést képez. A faji vonzóerő és a kultúrai vegybomlás több kárt okozhat nekünk ma, mint a várnai csatavesztés. Sőt többet, mint Mohács".8

2

Beksics a szláv veszélyt illetően azonban csak részben osztotta a korabeli magyar uralkodó osztály véleményét. Ismeretes, hogy az 1849. évi orosz intervenció óta meggyökeresedett a magyar közvéleményben a félelem a keleti expanziótól.8

3

Beksics szerint igaz, hogy a török veszély után Közép-Európában ma szláv veszélytől kell tartani, de Oroszország elkötelezettségei igen nagyok Ázsiában,8

4

ugyanakkor Magyarországhoz hasonlóan belső imperialista teendői vannak: „...legfőbb feladata, hogy lakosságát arányba hozza óriási kiterjedésével, különösen Ázsiában."8

5 A könyvben nagy súllyal szerepelnek a történeti demográfiai fejtegetések, ezek azonban nem tudományos újdonságukkal, hanem a korhoz szóló aktualizálásukkal tűnnek ki. Beksics szerint Magyarország jövője 3 feltételtől függ: a lélekszámtól, a vagyonosodástól és a kultúrától. Ezek közül legfontosabb a nép létszáma, mert kis nép — bármilyen gazdag és művelt — enélkül nem őrizheti meg pozícióját. Magyarország esetében, Mátyás korában mindhárom tényező egyensúlyban volt, amellett, hogy a népesség számaránya hasonlíthatatlanul kedvezőbb volt európai és hazai vonatkozásában egyaránt. Ismerteti a legfrissebb nyugati történeti demográfiai kutatások módszereit és eredményeit, a középkori népességek kiszámítására vonatkozóan. (Levasseur, Dureau de la Malle, Jastrow). Elemzi a Mátyás-korabeli Franciaországra, Angliára, Németországra, Lengyelországra stb. vonatkozó népességi adatokat. Táblázatot közöl, amelyen feltünteti a népek, nemzetek megkétszereződéséhez szükséges időt. Acsády Ignác számadataiból kiindulva, a korabeli Magyarország népességét 4-4,5 milliónak feltételezve, 100 éves megkétszereződési idővel számolva, Magyarországon ma 50 millió, túlnyomórészt magyar nemzetiségűnek kellene élnie -írja. Sőt, ha a Habsburgok követték volna Mátyás politikáját, Ausztria is 40 milliós lehetne. Ebben az esetben csak Oroszország lenne népesebb a Monarchiánál. Annak, hogy ez nem következett be, egyedül a török hódítás az oka. Magyarország történelmi szerencsétlensége volt, hogy áldozatul esett az egyetlen vele szemben igazán félelmetes hatalomnak.86 Továbbra is elfogadva Acsády számadatait,8

7

közli, hogy a törökök kiűzése után az ország lakossága 2,5 millió volt, s ennek 46 %-a, mintegy 1 160 000 lélek volt magyar. Ez az arány a 18. századi telepítések következtében alászállt, mivel hiába duplázódott meg 67 év alatt a magyarság száma, a nagyarányú telepítések hatására 30%-ra csökkent részesedése az ország lakosságából. A 19. század eleji nemzeti progresszió erősítette meg öntudatában a magyarságot, s azóta demográfiai fejlődése töretlen. Magyarország szaporodásával csak Oroszország tart lépést. A fő cél fenntartani ezt a helyzetet. Magyarországnak a balkáni államok és Ausztria fölé kell kerekednie népességi tekintetben. „Kettős feladatunk tehát az, hogy népességünket fejlesszük, s, hogy a magyarságot az összes hazai népesség irányában minél magasabb percentre emeljük."88

Ha sikerülne megtartani a szaporodás ütemét, nem következ-