Századok – 1992
Közlemények - Szabó A. Ferenc: Népesedés; telepítés a századfordulón. Beksics Gusztáv nézetei II/227
254 szabó a. ferenc ne be a születések nagy visszaesése, nem zavarná a népességnövekedést a kivándorlás, véghez tudnánk vinni a közegészségügyi viszonyok javítását, fejleszthetnénk az ipart és megvalósíthatnánk a célokhoz rendelt földbirtokpolitikát, csak 8 évtizedre lenne szükség a célok megvalósulásához - írja. Beksics Gusztáv könyve zavarba hozza a kései olvasót. Gondolatmenete vagy álmodozó fantasztát, vagy elfogult tervkovácsolót sejtet, de lehet, hogy csak a konkrétan tapasztalt kedvező társadalmi-demográfiai helyzetet extrapolálta helytelenül? — viaskodhatunk az értékeléssel. Nehéz lemosolyognunk a 20. század második feléből származó népességi és gazdasági tervezgetések ismeretében! (Kína nagy ugrása, szovjet 7 éves terv, román népesedéspolitika). Beksics azt a politikai publicisztikát művelte, amely akkoriban még nem rendelkezett politikatudományi zsinórmértékkel. A történelmi, gazdasági, filozófiai kutatási eredményeket olyan — szabad válogatás tárgyát képező — matériának tekintette, amelyből ki-ki politikai céljainak megfelelően kiválogathatja a számára legmegfelelőbb szellemi-politikai konstrukciót. A századforduló idején a politikai publicisztika még gyermekcipőben járt Magyarországon, nem szakadt ki az újságírói nagyotmondás, szenzációkeresés fogságából és nem jutott el az objektív tudományosság mércéinek következetes alkalmazásáig. Beksics nem áll egyedül e téren kortársai között. A Monarchián belüli súlypontáthelyezés gondolata eléggé el volt terjedve a korabeli publicisztikában, és mint láttuk feljebb, voltak szépszámmal olyan objektív földrajzi, gazdasági, településpolitikai és nem utolsósorban demográfiai érvek, amelyek mellette szóltak. Nemcsak Magyarországon volt ez a vélekedés. Beksics büszkén idézte könyvében ezzel kapcsolatban Bismarck 1861. III. 13-i, Schleinitz báróhoz írt leveléből a következő részleteket: „Ha — úgymond — osztrák császárrá kellene lennem azonnal átköltöznék Pestre, huszáregyenruhát vennék fel, magyarul beszélnék Mindazt bekebelezném Magyarországba, amit csak bele tudnék szorítani...megmondanám a magyar országgyűlésnek, hogy magyar királynak lenni első kötelessége az osztrák császárnak, s minden más ország csak társország. Csehország és Ausztria e miatt nem szakadnának el."89 A könyv sok elemet átvett régebbi írásaiból, de újdonságokkal is szolgált. A magyar politikai gondolkodásban — ismereteink szerint — Beksicsnél tűnnek fel először azok a megfogalmazások, amelyek majd a 30-as években válnak általánossá és a népi mozgalom jellegzetes kategóriáiként mennek át a köztudatba. Az egykéről, a népesedésről már volt szó, a német és a pánszláv veszélyről is. A „Mátyás király..." lapjain a már régebbről ismert Alföld-jellemzés új interpretációban tűnik fel, már nemcsak a magyar népi erő hatalmas rezervoáija ez a síkság, hanem olyan terület, ahol a „a világ legszebb kerti gazdaságát lehetett volna létrehozni, s a versenyben minden más kerti gazdaságot legyőzni..."90 Mi ez, ha nem a „Kert-Magyarországkoncepció" csírája? Másutt arról is ír, hogy az ország megerősítése, modernizálása azért is feladata a magyarságnak, mert „3 nagy faj: germán, szláv, latin érintkezésénél csak palotában, várban lehet lakni."9 1 Németh László a „Debreceni Káté"-ban ugyanezt a gondolatot variálta tovább.9 2 A középosztállyal kapcsolatban Beksics kifejtette: "A nemzeti alap kiszélesítésével egyidejűleg meg kell erősítenünk, illetőleg pótolnunk kell a nemzeti épület közbeeső emeletét. Régi középosztályunk pusztulása egyike a legnagyobb bajainknak..."9 3
