Századok – 1992

Közlemények - Szabó A. Ferenc: Népesedés; telepítés a századfordulón. Beksics Gusztáv nézetei II/227

252 szabó a. ferenc hódító társadalmunk széles alapzata, alföldi és dunántúli pórnépünk. Ennek kiömlő rajai képesek az egész ország társadalmi meghódítására."7

7 Elfogadja a függetlenségiek követelését az önálló vámterületre vonatkozóan, mert a nemzeti állam ipari megerősödése, amely nélkül önállósága sem képzelhető el, csak annak körülményei között bontakozhat ki. Ráirányítja a figyelmet a nagynémet tervek ismeretében a német kérdésre, annak lehetséges jövőbeli veszedelmeire: „A porosz-német expanzív társadalomból Magyarországnak is jut jelentékeny hányad. Nálunk azonban nem lehet gyarmatosítani. Ebben az országban minden beköltöző idegen elemnek magyarrá kell lennie. A német hivatalos politika bizonyára nem is számít német állami czélok szempontjából Magyarországba beköltöző porosz társadalomra, annál kevésbé a régi gyökeres németségre. A német társadalom azonban esetleg máskép gondolkozik. És ha egyszer elterjedésre jutna a porosz-német invázió, idővel bekövetkeznék a német hivatalos politika átalakulása is. Ez különösen megtörténhetnék akkor, ha egy netán bekövetkező nagy, faji leszámolás erős porosz társadalmat találna Magyarországon."7

8 A munkában sok a régebbi művekből átvett ismétlés, de vannak benne új kategóriák, új megfogalmazások is. Ilyen követelése „szociál-nemzeti politika" folytatására vonatkozóan. Kifejti ugyanis, hogy semmiféle politika nem mellőzheti a szociális elemeket, ez a nemzetiségi politika kezelésének is az egyedül lehetséges módja. Reméli, hogy a nemzetiségi kérdés, megfelelő gazdasági és szociális eszközök alkalmazása mellett egyszerű...etnográphiai kérdéssé lesz".7

9

Új kategóriája a „népkövesedés" kifejezés, amellyel a nemzeti fejlődés megakadását, továbbfejlődésre való képtelenségét írja le. Félő, hogy a magyar nép is megkövesedik, ha nem tud továbbfejlődni - írja. Úgy látja, hogy Közép- és Kelet-Európában ugyanaz történik nemzeti téren, mint történt korábban Nyugat-Európában, ahol valamikor a ma egységes, nagy nemzeti államok szintén többnemzetiségű államok voltak. Ha a magyarság megkövesedik, nem képes magába olvasztani a nemzetiségeket, azok faji öntudata megszilárdul, akkor az ország sorsa a bukás: „Magyarország ekképp a közel jövőben vagy nemzeti állammá leend, vagy nem marad soká mai határai közt állam egyáltalán" - jósolja meg.8

0 A következő évek várakozásait nem igazolják, Széli Kálmán megbukik, az új viszonyok nem kedveznek a nemzeti terveket és álmokat szövögető, kissé anakronisztikussá vált szabadelvű politikusnak. Marad még egy mentsvár Beksics Gusztáv számára: a történetírás. Ha a konkrét valóság magyarázata már nem kell senkinek, megpróbálkozik a történelmi allegóriával. Könyvet ír Mátyás királyról.8

1

írt már történelmet, „A magyar nemzet története" sorozatának X. kötetében. Új könyve nem közönséges történelmi munka, hanem inkább történet-politikai tanulmány, amelyben félretolva a történetírás szabályait, a múlt ürügyén, csöppet sem titkolva, a mához kíván szólni. Ez a könyv fokozatosan kiérlelt nemzet-állam koncepciójának szintézise. A munka — Beksics saját megjelölése szerint — a történelem, a „népfejlődés" és az államalakulás problémáival foglalkozik. Az I. fejezetben a magyar állam- és népalakulás folytonosságáról értekezik. Megállapítja, hogy Mátyás birodalmát a néperő és az európai szükségesség hozta létre egy lángész vezérletével. A Monarchia is az európai politikai viszonyok terméke, azonban szerkezete elavult, ahhoz, hogy be-