Századok – 1992
Közlemények - Szabó A. Ferenc: Népesedés; telepítés a századfordulón. Beksics Gusztáv nézetei II/227
népesedés és telepítés a századfordulón 251 és „birtokdarabolónak" aposztrofálta.7 1 A Budapesti Hírlap is szembeszállt a Hazánk-kal, az ankétot sikeresnek nevezte, részletesen ismertette Bessenyei Ferenc hozzászólását, amelyben arról szólt, tartani kell attól, hogy a telepítési akciót a nagybirtok saját gazdagodására próbálja majd felhasználni.7 2 Beksics Gusztáv abban reménykedett, hogy a nagy érdeklődést, sajtópolémiát kiváltó telepítési szaktanácskozás eszméi mellé állítja a közvéleményt, különösen annak a fővárosban hangadó részét képező középosztályt, és a parlamentben sikerül majd radikális irányban korszerűsíteni a telepítési törvényt. Arra nem számított, hogy a törvénytervezet 3 évig készül, s addigra a telepítési ankétot a feledés homálya födi majd. Új könyvében, amelyben a tanácskozás tapasztalatait is felhasználta, kitartott birtokkicserélési javaslata mellett, de számolva az ellenállással, alternatívát javasolt arra az esetre is, „ha a létező hitbizományok megmaradnának (ami hiba volna)".73 A munka címében megjelölt „újabb nemzeti elhelyezkedés" utalás arra a megállapításra vonatkozott, hogy rossz a magyarság mostani elhelyezkedése, mert az Alföldön és a Székelyföldön kiteszi ugyan a lakosság 80-100%-át, de máshol az országban alig vannak magyarok, tehát nemcsak növelni kell a magyarság lélekszámát, hanem helyesebben kell „elosztani" is a jövőben. Ennek fő eszköze a telepítés - írja. Részletezi koncepcióját, külön fejezetet ír az erdő nemzetpolitikai hasznáról, az erdő jövedelmezőségéről, részletezi elképzelését a hitbizományok áthelyezésére vonatkozóan. Hangsúlyozza a fokozatosságot, azt, hogy nemcsak állami úton képzelhető el az akció. A könyv további részében azokat a következményeket sorolja fel, amelyekkel számolni kell javaslataink elvetése esetén. „Ha... a földbirtokok gátjai fennmaradnak, akkor legelőször a dunántúli magyarság szaporodása esik vissza az oláhság és tótság szaporodási színvonala alá. Azután következik az Alföld..."7 4 . A népesedés azért kulcskérdése a magyarság jövőjének, mert „egyenlő népesedési arányok mellett nemzetünk egysége nem tartható fenn."7 5 Megismétli korábbi gondolatát: vagy naggyá leszünk vagy szükségképp el kell züllenünk. Befejezésként a parlamenti vitában elhangzottakra reflektál és konkrét javaslatokat tesz a telepítések lefolytatására vonatkozóan. Kiemeli az állami birtokvisszavásárlási jog szükségességét, de az álllami beavatkozástól félőknek engedményt is tesz, amennyiben megállapítja, hogy "...a társadalomnak is részt kell vennie a nemzetalkotásban, fájdalom, talán már a nemzetmentésben."7 6 Végül az erdélyi tennivalók sürgősségét emeli ki. „Nemzeti akció" című könyvét (1902) a nemzetállam iránti sóvárgás tölti ki. Kötelességszerűen meg-megismétli liberális szólamait, de ezek a levegőben lógnak, hiszen javaslatait csak egy kemény, erőszakos és határozott nemzeti programmal rendelkező kormányzat tudná megvalósítani. Bár jól ismerte a dualista birodalom közjogi elhelyezkedéséből erre vonatkozó ellentmondásokat, mégis reménykedett abban, hátha eljön egyszer az ő ideje: javaslatai kormányprogrammá válnak. A könyv a Széli Kálmán-kormány iránti ilyetén illúziók jegyében fogant. Szinte önbecsapásszerűen keresi a kormány politikájában azokat a jeleket, amelyek igazolni látszanak várakozásait. Nézetei radikalizálódnak, meglátásai mély történelmi ismereteken nyugszanak. Felismeri, hogy a nemzeti célok megvalósítását nem várhatja sem az arisztokráciától, sem a vagyonilag és erkölcsileg megrendült dzsentriktől, sem az etnikailag kevert középosztálytól. Bizodalmát a parasztságba helyezi: expanzív és i