Századok – 1992
Közlemények - Szabó A. Ferenc: Népesedés; telepítés a századfordulón. Beksics Gusztáv nézetei II/227
250 SZABÓ A. FERENC voltak.6 4 Ók sokszor nyíltabban fogalmazták meg az agrárius érdekeket, mint kenyéradó gazdáik. Anélkül tehették ezt, hogy fejükre olvasták volna a vádat, hogy önös osztályérdeküket követik. Ezek a fizetett alkalmazottak sokszor nem saját véleményüket terjesztették, hanem — pozóíciójuknak megfelelően — megrendelésre foglaltak állást.6 5 Nem értünk egyet viszont Szabó Miklós történész azon megállapításával, hogy „az újtípusú konzervatív irányzat mellett, azzal párhuzamosan megújult az általános konzervatív reneszánsz jegyében a régi típusú, defenzív, az adott helyzetet az adott formájában védelmezni és igazolni törekvő konzervatív gondolat is. Ez nem a társadalmi problémákra reagált elsősorban, hanem az ekkor ugyancsak kiéleződött nemzetiségi és közjogi problémákra. Ide tartozott a magyar birodalom ekkor keletkezett koncepciója (Rákosi Jenő, Hoitsy Pál, Beksics Gusztáv) és a historizáló közjogi koncepció (Timon Ákos)."6 6 A nemzetiségi problémát az egyik legsúlyosabb „társadalmi" problémának tekintjük a korban, másrészt, mint láthattuk a magyar imperialisták között alapos különbségek voltak. Ami Hoitsynál és Rákosinál csak üres szólam volt, az Beksicsnél mélyen átgondolt meggyőződés, amelyben szorosan összefonódott a magyar népesség szociális helyzete felett érzett aggodalom a nemzetféltéssel. A telepítési ankét bebizonyította, hogy Beksics túlbecsülte az agráriusok közötti véleménykülönbségeket. Károlyi Sándor csak taktikai okokból látszott közeledni az 6 elképzeléséhez, a valóságban meggyőződéses arisztokrata volt, aki rettegett attól, hogy a nagybirtokrendszer kérdését bárhol, bármilyen formában felvessék. Beksics megpróbálta a tanácskozás napjaiban maga mellé állítani a közvéleményt. Néhány nappal annak megnyitása előtt és a megnyitó napján vezércikket írt a Magyar Nemzetbe.6 7 A szövetségeskeresés jegyében ismertette nézeteit, és megpróbált előre válaszolni a telepítésekkel kapcsolatos várható ellenérvekre. Kifejtette, hogy Magyarországnak idehaza kell „gyarmatosító politikát" csinálni: „Be kell népesítenünk az országot magyarokkal." A hazai mezőgazdasági piac érdekeinek védelmére tett utalással megkísérelte az össz-agrárius érdek megfogalmazását. Hangsúlyozta a leendő telepítés békés útját, s azt, hogy az ellentéteknek a „magas" nemzeti célokkal szemben kiegyenlítésre kell jutniok. Előre leszögezte, hogy nem lát ellentétet az állami és a társadalmi telepítés megvalósítása között. Nem késlekedett álláspontjának kifejtésével Károlyi Sándor sem: Szaporodnunk kell, könnyíteni az agrárhelyzeten, de „sokan számbeli szaporodásunktól váiják az ország fokozódó erősödését, és ezért pártolják a telepítéseket...a számbeli szaporodástól, a helyzetet ösmerve, keveset is várok..."68 Ennél fontosabbnak tekintette a nemzetiségi területekre történő telepítést, de hivatkozott a pénztelenségre, a középbirtokok megerősítésének szükségességére és az állami beavatkozás veszélyeire. Arra figyelmeztetett, hogy„míg mi vagyunk a Monarchiában a gyengébbek, a sovinizmust le kell fokozni". Elhatárolta magát csakúgy, mint az ankéton, a nagybirtokrendszer bármiféle megbontásától. Az OMGE lapja természetesen a saját aspektusából tárgyalta az ankét eseményeit, Zselénszky felszólalását például teljes terjedelmében közölte.6 9 A Magyar Nemzet vitába szállt a konzervatív nézetekkel, Mandello Gyula felszólalását disszonáns hangnak nevezte, megállapítva, hogy a német agrár-reakció elveit hangoztatta. Asbóth és Zselénszky felszólalásáról megjegyezte, hogy ők állnak a legközelebb a retrográd irányzathoz.7 0 A Hazánk válaszul Beksicset támadta meg,
