Századok – 1992
Közlemények - Szabó A. Ferenc: Népesedés; telepítés a századfordulón. Beksics Gusztáv nézetei II/227
248 szabó a. ferenc Jeszenszky Ignác kifejtette, hogy a probléma nagyobb annál, mintsem a telepíséssel meg lehetne oldani. Vigyázni kell: kár lesz az alvó oroszlánt bolygatni, kár lesz csemegét körülhordozni a népnek, amely annak csak illatát fogja megérezni, de belekóstolni a földbe nem fog soha."5 7 Az Alföldön óriási veszteglő erők vannak, akik számára egyetlen menedék a bérlet. „Ezt a népet földhöz kell juttatni" - fogalmazta meg határozottan.5 8 100 hold legalább 5 családnak nyújthatna megélhetést. Népesedési szempontból különösen a napszámos családok a fontosak, ahol sok a gyerek, ezt a réteget is javasolta a telepítésbe való bevonásra. Az ankéton megjelentek a délvidéki és az erdélyi telepek ügyeit intéző hivatalnokok is, akik az 1894-ben megkezdett telepítések konkrét kérdéseivel kapcsolatban, a törvénycikkek, illetve a módszerek finomítására tettek javaslatokat dr. Ecseri Lajos, Csernovics Diodor, Kristóffy József is kiállt a telepítések folytatása mellett. Megállapította, hogy a telepítések egyszerre több társadalmilag hasznos célt is szolgálnak: a népesség számának emelését, a föld jobb kihasználását, az egészséges birtokmegoszlást, a magyar faj terjeszkedését, a mezőgazdasági népfelesleg levezetését. Mivel lehetetlen minden fontos kérdést egyszere megoldani, javasolta, hogy emeljék ki a két alapvető célt: a magyar népesség szaporodásának előmozdítását és az egészséges birtokmegoszlást. A telepítésnek nagyszabásúnak kívánatos lennie, és az állam vezetésével kell lefolytatni. Tblajdonossá kell tenni a települőket. A telepítést fontosabbnak tartotta a parcellázásnál, mert „mozgósítja a földet és az embert egyaránt, a másik azonban csak a földet, a nélkül, hogy valami ethnographiai hatást gyakorolna, amelyeknél fogva ezen utóbbit a magyar faj speciális természeténél fogva a népesség számának szaporodására és annak előmozdítására a legfontosabb eszköznek tartom, sőt határozottan a parcellázás fölé helyezem".5 9 Kristóffy álláspontja állt — tartalmi tényezőit tekintve — a legközelebb Beksics nézeteihez. Homlokegyenest ellenkező nézetet fogalmazott viszont meg az agrárius körök érdekeinek képviseletében Rubinek Gyula. Szerinte úgy kell parcellázni az Alföldön, hogy a nagybirtok érintetlenül maradjon. Elítélte a liberális sajtót, felelőssé téve a latifundiumok felosztására irányuló követelésekért. Megjegyezte, hogy az értekezleten is vannak ilyen hangok: „Ujabban, amidőn a latifundium-ellenes irányzatnak a sociális kérdés felvetésével nem sikerült czélját elérnie, nemzeti szempontokat visznek bele a mozgalomba. És igen sikeresen, mert ezen szempontok sokakat megnyernek még azok közül is, akik eddig az agitatiónak előző fegyvereit visszautasították, el nem fogadták és veszedelmesnek jelezték Ez az irányzat ebben az értekezletben — örvendetesen tapasztalhatjuk — a leghatározottabb visszautasításban részesül."60 Kimondta tehát azt, amit a prominens agráriusok, még Zselénszky sem mondott ki: Beksics Gusztáv és követői ebben a felfogásban tulajdonképpen olyan felelőtlen izgatók a nagybirtok- rendszer ellen, hogy még a nemzeti szempontot sem átallják bevinni érveik közé. Ennek kimondása után elsorolta érveit is, miszerint az Alföldön már most munkáskéz-hiány van, ezért onnan elvonni nem lehet, de a telepítés azzal a veszéllyel is jár, hogy felizgatja példájával a munkásokat. Kerek egésszé áll össze az ankéton az agrárius körök félelmeinek megfogalmazása: az olcsó munkaerő elvesztésétől és az agrárszocialista mozgalmaktól való félelem. A nagybirtokos arisztokrácia közvetlen érdekeit, sőt nyugalmát is a nemzeti szempontok elé helyezte. A természetes, spontán történelmi fejlődés menetére hivatkozva elvetette a nagyszabá-
