Századok – 1992
Közlemények - Szabó A. Ferenc: Népesedés; telepítés a századfordulón. Beksics Gusztáv nézetei II/227
népesedés és telepítés a századfordulón 247 Fellner Frigyes rámutatott, hogy a magyar paraszt földéhsége igen nagy. Az országban tulajdonképpen minden biztos egzisztenciával nem rendelkező társadalmi réteg a földtől várja megélhetését. Még a munkások is úgy vélik, hogy csak a föld ad alkalmat munkaerejük tartós és önálló kifejtésére. A módszerek közül — a porosz tapasztalatokat is figyelembe véve — a járadékrendszer mellett a telepítést tartotta a pénzügyileg legjobb megoldásnak: „...lehetővé kell tenni a birtokszerzést, vételári tőke szolgáltatása nélkül, és így a tőkeszegény, de megbízható, szorgalmas, józan munkásokat nagyobb arányban lehet... telepíteni."5 5 Hegedűs Lóránt a kivándorlás szemszögéből foglalkozott a telepítéssel. Megállapította, hogy Magyarország állandóan ontja a kivándorlókat. Ez a kivándorlás azonban nem elsősorban a hazai viszonyoktól függ, hanem az amerikai kivándorlási konjunktúrától. Németország — véleménye szerint — a telepítéssel állította meg a kivándorlást. Nálunk is hasonlóképpen kell tenni, de még a telepítésnél is hasznosabbnak látta — a magyar viszonyok ismeretében — a parcellázásokat. Mégis a telepítésre fordított összegek felemelését javasolta. Több felszólalóval vitatkozott, mert azok a telepítési ankétot a középbirtokok megerősítésének a propagálására használták fel. Szerinte a középbirtok témája nem telepítési kérdés. Nagyszabású állami telepítésre van szükség az országban — fejtette ki — sa helyi viszonyoktól függően minden tulajdon- vagy bérletforma egyaránt lehetséges megoldása lehet a telepítéseknek. A kompromisszumkereső Beksicsnél is határozottabban állt ki egy széleskörű, elsősorban nemzeti szempontokat érvényesítő telepítési politika mellett Bartha Miklós és Tallián Béla. Bartha minden eszközt, akár a telepítést, akár céltudatosabb birtokpolitikát alkalmasnak tart, ha szolgálja a nemzeti célt. Mindennek a nemzeti cél érdekben kell történnie az oszágban - mondja. Ügyelni kell a telepítésnél a „faji szuperioritásra." Különösen Erdély esetében, ahol kibontakozóban vannak a nagyromán törekvések. Hosszasan fejtegette a székelység problémáit, az elproletarizálódást, a romániai kivándorlást. Ikllián Béla megállapította, hogy a szocialisták nyilván még erősebb igényeket fognak az ankét után hangsúlyozni. A minisztériumnak a sajtó mérséklésére kell inteni ezzel kapcsolatban - mondta. Erélyes, nemzeti szempontú intézkedéseket követelt, akár a nagybirtokrendszerrel szemben is, mert a magyarság nemzeti érdekeinek megvédéséről van szó - hangsúlyozta. Ó is kiemelte az erdélyi telepítés fontosságát, mert össze kell kötni a nagy alföldi és a kisebb székelyföldi településterületet az idegen aspirációk megakadályozására. Az akciónak hatalmasnak kell lennie, de ez csak akkor lehetséges, ha olcsón lehet telepíteni. Darányival szemben rámutatott, hogyha hatékony telepítésre van szükség, nem lehet annak feltétele a vagyonosság. Csak az állam képes az ügy végigvitelére. Vitába szállt Asbóthtal és Zselénszkyvel: „Felemlítették többen, hogy a latifundiumok annyira eszményileg érintetlen részét képezik a magyar államnak, hogy azokhoz hozzányúlni nem szabad...nem vagyok földosztó, sem socialista, de bizonyos esetekben, és bizonyos helyeken, ha arra szükség van, nem haboznám azok részben vagy egészben való felhasználását eszközlésbe venni... ha a nemzeti szempont indokolja, soha nem haboznám mindig a békés megegyezés megkísérlésének előrebocsátásával."5 6 Befejezésül kifejezte abbeli reményét, hogy a nagybirtokosság — érdekein felülemelkedve — a nemzetnek áldozatot fog hozni.
