Századok – 1992
Közlemények - Szabó A. Ferenc: Népesedés; telepítés a századfordulón. Beksics Gusztáv nézetei II/227
246 szabó a. ferenc elnéptelenedéshez vezet, ha viszont erre nem kerül sor, akkor földnélküli emberek tömege keletkezik. Jelenleg ilyen népréteget alkotnak az alföldi munkások, de őket nem lehet ide telepíteni, ahonnan kivándorolnak, mert nincsen számukra hely. Az államnak mégis foglalkozni kell a népesedési feszültségek megoldásával, de erre nem a telepítés való. Hieronymi Károly elismerte az agrártúlnépesedés tényét az Alföld egyes régióiban: „Békés-, Csanád-, Csongrád vármegyében a napszámosok akkora százalékát teszik ki a lakosságnak, mint egész Közép-Európában sehol... Ez a szociális mozgalmak kútforrása."5 3 Hatékony, nemzeti célú telepítésre nincs ereje az országnak - állapította meg. A 48-as honvédtábornok konzervatív-akadémikus fia, Asbóth János, hosszú tudományos előadásra használta fel az ankét nyújtotta alkalmat. Ebben a szocializmus természetéről értekezett, annak kinyilatkoztatása után, hogy a nemzet fennmaradását a nagy- és középbirtokosoknak köszönheti. A nagybirtok-ellenes propaganda közveszélyes, mert a szocializmus eszméinek terjedését segítí elő. Elhiszi, hogy Beksics Gusztáv személyesen nem akar földosztást, de a sajtóban ebben a szellemben tárgyalja évek óta javaslatait, azzal, hogy arra helyezi a hangsúlyt, hogy a nagybirtok akadályozza a szaporodását. Előadása azt sugallta, hogy a legkisebb lépés is a szegény nép földhözjuttatása felé, egyenlő a szocializmus eszméjének elfogadásával, mert nincs megállás: a nagybirtokrendszer megszüntetése után sor kerül a középbirtokra, a földek felosztása után a „Wertheim-cassák" tartalmára. A mai világ, amelyben lassan uralomra jut a pénzarisztokrácia, a régi nemes, nemzeti értékek pusztulását hozza, előhírnöke az idegenek uralmának. A telepítés Asbóth szerint „.. .vagy nesze semmi fogd meg jól, vagy pedig köpönyegéül szolgálhat a tulajdonjog elleni izgatásnak azzal, hogy a törvényes formák spanyolfala mögé búvik. Ha ez a czél, akkor tovább kell mennünk a földosztásig sans phrase és akkor ott vagyunk a socialismusnál."54 A telepítést ellenző felszólalók többsége nem beszélt Mandellóhoz, Zselénszkyhez vagy Asbóth-hoz hasonló nyíltsággal, inkább részletkérdésekre, vagy éppen ellenkezőleg, a telepítési akciók végrehajtásának lehetetlenségére hivatkozva tagadták jelentőségét. Általában a telepítés nemzeti jelentőségét is megkérdőjelezték. Érdekes módon a leghangosabb nacionalisa-imperilalista húrokat pengető Rákosi Jenő és Hoitsy Pál is. Rákosi szerint telepítésre nincs Magyarországon sem föld, sem emberanyag, sem pénz. A nemzeti szempont sohasem lehet olyan erős, hogy ellenkezzen az élet törvényeivel. Inkább a középbirtokosságot kell megerősíteni. Előnyben kell részesíteni a birtokpolitikában a nemzeti szempontot, de nem kötheti meg magát az állam annak kérdésében, hogy telepít, parcelláz, vagy valami más megoldást keres, mindig a helyi feltételeknek megfelelőt kell akalmaznia. Ugyanakkor elhatárolta magát a telepítési vitában tapasztalható szélsőségektől, osztályozása szerint a „Beksicsféle fantastikus liberálismustól" és Mandellótól, aki kizárta a kérdésből a nemzeti szempontot. Végeredményben ő is a Károlyi-féle halasztó, kivárásos álláspontot tette a magáévá, nem a telepítés hangos elutasítását, hanem annak, „socialis és gazdasági" szempontokkal alátámasztott csendes kiiktatását a politikai életből. Hoitsy Pál csak a bérleti rendszer elterjesztését találta értelmes megoldásnak, mondván, hogy annak keretei között tanulja meg a bérlő megbecsülni a birtokot. A telepítési akció továbbfolytatását szükségesnek tartották a tőkés és pénzügyi körök képviselői, ebben a kérdésben is kifejtve szembenállásukat az agráriusokkal.
