Századok – 1992

Közlemények - Szabó A. Ferenc: Népesedés; telepítés a századfordulón. Beksics Gusztáv nézetei II/227

232 szabó a. ferenc Jelentős tényező a magyarok javára, hogy kisebb számban voltak a kivándorlók között. A dualizmus mintegy másfél milliós kivándorlási veszteségének csak kb. 1/3-a érte a magyarságot. A nemzetiségek kivétel nélkül nagyobb arányban vándoroltak ki, mint a magyarok. Ennek biztos voltak nemzetiségi okai is, de döntő a gazdasági viszonyok sajátos alakulása volt. (Peremvidékek stagnálása, túlnépesedése; északkeleten a galíciai lengyel-zsidó-ukrán kivándorlási minta követése stb.) Nagy lépésekkel haladt előre a korszakban az urbanizáció, különösen a főváros, Budapest fejlődése. A főváros a dualizmus kezdetén még nincs 300 000 fős, a korszak végén azonban már milliós nagyváros. A kiegyezéskor legfeljebb felében magyar nyelvű, 1910-ben 90%-ban. Ezek a tényezők, néhány más tényezővel együtt (ezekről majd később ejtünk szót) eredményezték a magyarság arányának ugrásszerű, de mint láthattuk, egészen nem problémátlan növekedését. Magyarország népesedési jellemzőit tekintve, eddig elsősorban a nemzeti-nemzetiségi demográfiai változásokról szóltunk. A telepítéssel összefüggő társadalmipolitikai motívumok kialakításában a népesedés általános üteme, illetve a róla alkotott korabeli vélemények is szerepet játszottak. Ez a népesedési tendenciák rövid áttekintését mindenképpen indokolja. A népesség átlagos növekedési üteme 1787 és 1850 közötti 5,5 ezrelék, 1850 és 1857 között 6,2 ezrelék, 1857 és 1869 között 9,4 ezrelék volt. 1869 és 1880 között azonban ez a viszonylag gyors népességnövekedés veszített üteméből: ez alatt az évtized alatt mindössze 1,1 ezrelék volt az évi növekedési átlag. A 70-es évek elejének utolsó, nagy, a középkorra emlékeztető demográfiai kataszrófáját az 1872-74 közötti kolerajárvány okozta, amely éveken át tartó rossz terméssel és helyenként éhínséggel párosult. A kolera pusztításának éveiben a halálozási többlet félmillióval nagyobb volt, mint az évtized többi évének átlaga. 1880 után viszont az évi átlagos növekedési ütem minden korábbinál magasabbra emelkedett: 9,8 ezrelékre, és ezen a magas szinten állapodott meg egészen a világháborúig. A természetes szaporodás üteme 1880 és 1910 között még ennél is magasabb volt: 11,6 ezrelék. (A különbség a kivándorlás miatt következett be.) Ez a népességnövekedés európai viszonylatban átlagosnak számított. A nagyobb európai térségben elfoglalt népesedési helyzetet a következő táblázat érzékelteti: 3.táblázat8 Európai álllamok népességnövekedése a 19. században, 1800-1900 között. (%) Aingta 155 Németország 130 Bdghxn 123 Norvégia 154 Bulgária 71 Otaszország 79 Dánia 159 Oroszország 181 Franciaország 45 Románia 139 Finnország 150 Spanyolország 55 Hollandia 141 Svédország 119 Magyarország 93 Sv^jc 89 Szabta 177