Századok – 1992
Tanulmányok - Gyarmati György: Modernizációs szükséglet és hatalmi érdek konfliktusa. Az igazgatásszervezet átalakítása Magyarországon. 1945–1950 II/202
a közigazgatás átalakítása 1945-1950 között 217 4.1, yA tárgyalásokat... figyelemelterelés céljából folytatjuk" (1947) Bár 1947 első hónapjaiban az „összeesküvési" színjáték hetente „újrarendezett" felvonásai foglalták el a legnagyobb teret a magyar belpolitika színpadán, emellett azonban — a költségvetés parlamenti vitáján — ismételten szóba került a közigazgatási reform ügye is. Ezt korántsem csupán az inspirálta, hogy az önkormányzatok — most már két éve — ideiglenes közjogi keretek között működtek, hanem az is, hogy időközben elkészült javaslataikkal a szociáldemokraták és a kisgazdák tovább gyarapították a reformok választékát.3 0 Továbbá többen, különösen a szociáldemokrata képviselők kérték számon Rajk belügyminisztertől, hogy a pártközi megállapodások eredményeként több mint fél évvel korábban ráruházott reform előkészítési kötelezettségének nem tett eleget.3 1 Az SZDP közigazgatási reform-„irányelvei" a parasztpárti tervezethez hasonlóan széleskörű autonómiával kívánták felruházni a községi, elsőfokú önkormányzatokat. Ugyancsak közös kiindulópontot képviseltek a vármegyék felszámolása kérdésében. Ettől kezdődően viszont inkább az Erdei-Bibó tervtől való eltérések dominálnak. A járást ömkormányzati jogosítványokkal felruházva meghagyni javasolták. A megyék — egymással arányosított tetrületének — regionális szintjén a tervezet „középfokú" állami szervekként javasolja felállítani a kerületeket. Az ily módon „egyszerűsített" közigazgatásnak az államszervezet egészébe való illeszkedéséről pedig a következőt vallották: „Kétségtelen, hogy a demokratikus közigazgatásnak az önkormányzati elven kell felépülnie, viszont a ma célkitűzéseinek megvalósítása érdekében egyes állami tevékenységi köröket esetleg még hosszabb időn át centralisztikusan kell ellátni. A demokratikus átalakulást úgy lehet a legsikeresebben biztosítani, ha az autonóm és állami igazgatás egyensúlyi helyzetét a társadalom fejlődési állapotának megfelelően állapítjuk meg."3 2 . A Független Kisgazdapárt tervezetének legfőbb jellemzője, hogy sokkal inkább politikai manifesztum, semmint a közigazgatás szervezetének és működésének megújítását célozta.3 3 Amellett, hogy a községnek — a többi javaslathoz hasonlóan — az önkormányzati működést valóban garantáló jogosítványokat szán, már csak a történelmi hagyományok tisztelete okán sem látja szükségesnek „sajátos nemzeti intézményünk", a vármegye szétrombolását. Ezzel az igazgatás szervezetét érintő indítványok ki is merültek. A fenti két tervezetet készítő párt követelésére hívta végül egybe Rajk László belügyminiszter — 1947 áprilisában — azt a pártközi szakbizottságot, melynek egy koalíciós reformjavaslat kidolgozása lett volna a feladata. Az MKP delegáltjai kategorikusan elvetették, hogy „minden párt terjessze elő a saját javaslatát és ezeket próbáljál összeegyeztetni", és azt indítványozták, hogy a Belügyminisztérium terjessze elő saját tervezetét, és azt tárgyalási alapnak elfogadva, „...a pártok a belügyi javaslathoz építsék hozzá saját elképzeléseiket."3 4 Mivel a belügyi javaslat minden sürgetés ellenére sem készült el; a parasztpártiak pedig már elő sem hozakodtak korábbi tervükkel, a Baloldali Blokk pártjai viszont egyöntetűen elutasították a kisgazdák — inkább aktuálpolitikai, semmint közigazgatási — előterjesztését, így egyedül a szociáldemokrata javaslat maradt a porondon.
