Századok – 1992

Tanulmányok - Gyarmati György: Modernizációs szükséglet és hatalmi érdek konfliktusa. Az igazgatásszervezet átalakítása Magyarországon. 1945–1950 II/202

206 gyarmati györgy német csapatoktól időközben megtisztított területeken szintén megkezdődött a — helyi szintű — „országalapítás". A megelőző háborús évek, illetve az alig átgördült front nyomán életben maradt népesség újbóli társadalommá szervezése, és a helyi közösségek mindennapjait rendezetté tevő közhatalmi fórumok reorganizálása kemény próba elé állította a „testileg és lelkileg lerongyolódostt társadalmat". Előbb a német visszavonuláshoz, azt követően a szovjet utánpótlás biztosításához rekvirált közlekedési eszközök a nem katonai — polgári és „hivatali" — kommunikációt egyaránt megbénították. Ez az információhiányos atomizáltság egy paradox helyzetet eredményezett. Hiába dőlt el magas politikai szinten már az ország hadszíntérré válásának kezdetén, hogy a régi szervezeti keretek között lehet — illetve kell!! — újjáformálni a közigazgatást, a hivatali adminisztráció elmenekülését követő helyi igazgatási vákuumban erről mit sem tudva, új közhatalmi fórumok születtek. így jöttek létre azok a helyi „néptanácsok", az 1919-es proletárdiktatúra még élő kommunista veteránjainak aktivizálódásával alakult „direktóriumok", illetve (később összefoglaló nevükön) nemzeti bizottságok, melyek — központi kormányzati szervek és instrukciók hiányában is — hozzáláttak az egyes települések életre galvanizálásához. Ez a helyzet szülte kényszerű „önnállóság" jó ideig azt követően is fennmaradt, hogy a karácsonyt megelőző napokban megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány. Bár ezt követően egymás után láttak napvilágot az újabb és újabb kormányzati direktívák, a közlekesédi és hírközlési kontaktus akadozása miatt csak nagyon esetlegesen jutottak el a helyi közigazgatási hatóságként tevékenykedő nemzeti bizottságokhoz. De kezdetben azokon a területeken sem vált egyértelműbbé a nemzeti bizottságok funkciója, jogosítványa, ahová esetleg eljutottak a hivatalos közlönyben, sajtóban közzétett kormányrendeletek. Erdei Ferenc belügyminiszter 1944 decemberének utolsó napján terjedelmes cikket jelentetett meg a közigazgatás újjászervezéséről. Ez a szerző funkciójából eredendően magától értetődő kormányállásfoglalásnak tűnt Eszerint az új központi hatalom feladata a már létrejött nemzeti bizottságok tevékenységének önkormányzati szervekként való irányítása, működésük összehangolása, illetve szabályozása.7

Mindehhez képest az öt nappal később napvilágot látott — erre vonatkozó — kormányrendeletből arról értesülhettek az érdekeltek, hogy a nemzeti bizottságok bábáskodhatnak ugyan a közigazgatás újjászervezésénél, de ők maguk politikai fórumok, s mint ilyenek „ne illeszkedjenek be a közigazgatási szervezetbe".8 Ez egybevágott ugyan a hónapokkal korábban Moszkvában kialakított — fentebb érintett — elképzeléssel, de erről a magyar vidék újsütetű tisztviselői mit sem tudhattak. így csupán az tűnhetett fel nekik, hogy néhány nap eltéréssel különbözőképpen instruálja őket a kormány, illetve annak belügyminisztere. A zavart a kommunista párt sietett eloszlatni, egy néhány nappal későbbi cikkben. A már hazaérkezett pártvezetők közül a publicista erényeiről közismert Révai Józsefre várt az új vezetésen belüli zavarodottságot mutató probléma megoldása. Egyfelől ugyanis nem lett volna szerencsés az MKP által is támogatott „társutas", az alig két hete beiktatott belügyminiszter diszkreditálása. Ugyanakkor viszont tudatosítani kívánták a nemzeti bizottságokban, hogy mint „hatóságnak" semmi keresnivalójuk a közigazgatás szervezetében; mindezt pedig úgy kellet megformázni, hogy ne szenvedjen csorbát az az éppen erősíteni kívánt „image", miszerint a kommunisták a népi szervek legfőbb patrónusai. Cikke alapján Révai vállalkozása nem volt siker-