Századok – 1992
Tanulmányok - Gyarmati György: Modernizációs szükséglet és hatalmi érdek konfliktusa. Az igazgatásszervezet átalakítása Magyarországon. 1945–1950 II/202
Gyarmati György MODERNIZÁZIÓS SZÜKSÉGLET ÉS HATALMI ÉRDEK KONFLIKTUSA* Az igazgatásszervezet átalakítása Magyarországon, 1945-1950 között A második világháború utáni Magyarországon a közigazgatás korszerűsítését nem csupán az 1945-ös rendszerváltás ténye — és jellege — tette aktuálissá. A Horthy-korszaktól örökölt közigazgatás szervezete és működése nem csupán politikailag minősült elavultnak azáltal, hogy a korábbi rezsim ellenzéki pártjai kerültek hatalomra. A feduális nemesi vármegyétől átörökített főispáni rendszert, az „urambátyám dzsentri uralmat" elvetendónek tartó korabeli politikai minősítések, hangzatosságuk ellenére is csak részigazságokat tartalmaztak a közigazgatás avíttságát és alkalmatlanságát illetően. Ennél érdemlegesebb problémát jelentett, hogy a Horthy-éra, a dualizmus kezdetén kiépített önkormányzat terrénumait kodifikációs eszközökkel is jócskán korlátok közé szorított közigazgatást hagyott örökül. További gondot jelentett, hogy míg a gazdaság tőkés átalakulásához fokozatosan idomuló szakigazgatási szervezet a kor kívánalmaihoz képest aligha volt elavultnak tekinthető, addig az egyes igazgatási ágak működése nem volt összehangolt, s a közigazgatás szervezetének változása nem követte a polgári kori társadalmi átrendeződést, a településszerkezeti, infrastrukturális változásokat, és nem alkalmazkodott a történelmi Magyarország feldarabolásának következményeihez sem. Nem vitás, hogy a trianoni döntések a társadalmi munkamegosztás évszázadok során formálódott térségeit szakította el egymástól. Az ily módon csonkává lett vármegyéknek a revíziós célkitűzésekből eredő fenntartása viszont még inkább anakronisztikussá tette a közigazgatás szervezetét. Ezen ellentmondások korántsem az utókor felismerései. A harmincas évek közepétől a Magyary Zoltán nevével fémjelzett közigazgatástudományi iskola széleskörű előmunkálatokat végzett a közigazgatás korszerűsítése érdekében.1 Megvalósítását azonban egymást követően lehetetlenítették a rendszert konzerválni igyekvő uralmi viszonyok a jobboldali etatista törekvések, majd az újabb háború. Magyarországon tehát a második világháborút követően nemcsak az új hatalmi tényezők politikai ambíciója, hanem egyfajta korszükséglet is volt a közigazgatás szervezeti-működési kereteinek átalakítása - modernizálása. A színre lépő politikai erők ennek megfelelően az önkormányzatiság elvein nyugvó, demokratikus, a „népet szolgáló", s ugyanakkor korszerű közigazgatás megteremtését ígérték.
