Századok – 1992
Tanulmányok - Frisnyák Zsuzsa: Az „Erdély-üzlet” működése Magyarországon. Az Erdélyi Szépmíves Céh II/173
182 frisnyák zsuzsa asszonyaihoz illőt: támasszák fel új alakban a százesztendős szent hagyományt, a Könyvnapon minden magyar asszony könyvcsomaggal jáijon az uccán."2 3 Ezeket a célokat a könyvnapon nem sikerült megvalósítani, megrendezésükben változatlanul az üzleti érdek dominált, a jól eladható külföldi bestsellereket is kivitték a sátrakba. Az erdélyi Szépmíves Céh 1933-ban jelent meg először a könyvnapon. A Kós Károly által, az erdélyi kopjafák mintájára tervezett sátrukat a Szervita téren állították fel. Az írónék székely népviseletbe öltözve árulták férjeik műveit. Székely varrottasok, képek, szobrok díszítették a könyveket. A nagy siker 1934-ben is megismétlődött. A Céh nőbizottsága 1934-ben mindenkit meghívott sátrához, s kérte, hogy az olvasók „együttérzésüknek minél nagyobb számban" adjanak kifejezést. Megjelent a Céh sátránál Gömbös Gyula, aki 5-6 erdélyi könyvet vásárolt; Bethlen Istvánné, Hómanné, Teleki Pál, Apponyi György, Imrédy Béláné, Éber Antal stb. Megvásárolta a Céh teljes kollekcióját Liber Endre, Kállay Miklós, Keresztes-Fischer Ferenc, Fabinyi Tihamér. 1933-ban és 1934-ben is ellátogatott a Céh sátrához Grigorcea román követ. Ott járt Chorin Ferenc, Kozma Miklós, Sipőcz Jenő. A Céh a 37-es könyvnapra jelentette meg Tamási Áron Ábel-trilógiáját, Buday György fametszeteivel díszítve, bőrkötésben. 1938-ban a látogatók az íróktól egy halinából készült könyvjelzőt kaptak ajándékba. A Szépmíves Céh könyvnapi sajtója mindig igen jó volt, bár sokkal többet foglalkozott a sátornál megjelent személyekkel, (az újságolvasó általános érdeklődésének megfelelően), mint magukkal a könyvekkel. A könyvnap inkább volt társadalmi, mint irodalmi esemény. A Céh anyaországbeli propagandájának legfontosabb része a könyvnap volt, céljuk a pártoló tagok gyűjtése. A helikoni íróközösség szép, igényes, Erdély történelmi múltját, népművészetét hangsúlyozó reklámot csinált. Ilyen értelemben szervezték meg felolvasó körútjaikat, előadásaikat is. A Révai könyvkiadó propagandája 2 alapvető tényezőben tért el a Céhtől. Egyrészt felhasználták az Erdély-image túlzott, irredenta-magyarkodó vonásait is. Másrészt a reklám tőkeigényes formáit is alkalmazták. A sokak szívében élő honvágyra, a jogos sérelmek keltette indulatokra építve, a Révai cég nem riadt vissza attól, hogy előfizetőinek erdélyi földet ígérjen. ,A kereskedelmi igazgató — ügyes, lelkes, gátlástalan terjesztési ember — fontos bejelentésre készül. - Azt ajánlom, — mondja — adjunk minden sorozat-vevőnek díszes ládikában erdélyi földet. - Hogyan gondolja ezt? - kérdi az elnöklő Bánffy. És a szeme sem rebben. - A legegyszerűbben. Hozatunk két-három vagon földet a határon túlról, közjegyzővel hitelesíttetjük, hogy valódi erdélyi föld, csináltatunk néhány ezer ládikát, úgy számítom mindegyikbe negyedkiló föld kerül, a ládikát megtöltjük, lepecsételjük és ez lesz a nagy sláger, az új sorozat mozdonya."2 4 Az erdélyi irodalom magyarországi olvasótáborának megszilárdítása érdekében Lantos Kálmán megszervezte az Erdélyi Helikon Magyarországi Barátainak körét. E kör tagjai számára — (több tízezren voltak) — kiadatta az Erdélyi Figyelő című újságot. A havonta megjelenő Erdélyi Figyelőben (1937-1938) minden Erdély és az erdélyi könyvek körül forgott. A lap, akárcsak az ügynökök, azt hangoztatta, hogy a vásárlásokkal az erdélyi magyarokat támogatja az olvasó. A hazafias érzelmekre apel-
