Századok – 1992

Tanulmányok - Frisnyák Zsuzsa: Az „Erdély-üzlet” működése Magyarországon. Az Erdélyi Szépmíves Céh II/173

az erdély-üzlet és a szépmíves céh 181 Az ügynökök ugyanezt a módszert alkalmazták Erdélyben is. A Révai könyvkiadó erdélyi képviselete, a nagyváradi Vidor cég, a Révai erdélyi írók könyveiből összeállított sorozatát terjesztette, hatalmas ügynöki apparátussal. "Ezen ügynökök egyike Brassóba is ellátogatott, s ahol a Szépmíves Céhnek mindössze 2-3 előfizetője van, ott ez az ügynök minden megerőltetés nélkül hatvannál is több előfizetőt gyűjtött a Céh könyveinél szinte háromszor drágább könyvsorozatokra. Ez feltűnőnek mindenesetre feltűnő... Az ügynök azonban mindenütt úgy kopogtat be, mint a Szépmíves Céh küldötte, s a rábeszélő szavai között igen gyakran szerepelnek a nyomrogó erdélyi írók, az éhező írók és hasonló kitételek..."20 Az erdélyi irodalom az ügynöki tevékenység eredményeként egész Magyarországon elteijedt. Mivel a könyvügynökök elsősorban vonattal utaztak, a terjesztés a vasúttal rendelkező településeken folyt. Az ügynöki terjesztő munkával párhuzamosan a bizományosok száma állandóan változott. 1931-ben 166, 1932-ben 161, 1933-ban 125 bizományos szerepel egy elszámolási jegyzéken. Pl. Kner Izidor Gyomán, a református főiskola Sárospatakon, de voltak bizományosok az elcsatolt területek magyarlakta vidékein is. (Kolozsvár, Újvidék, Pozsony, Beregszász). A forgalomba kerülő példányok mellett a Révai — a többi könyvkiadóhoz hasonlóan — bizonyos számú példányt ajándékba2

1

recenzió céljából szétosztott. Bár ezek a kötetek nem képviseltek nagy számot, hatásuk mégsem mellőzhető. Általában írók, esztéták, kritikusok, közéleti emberek jutottak hozzájuk. Véleményeik megjelentek a hetilapokban, folyóiratokban, legolcsóbb propagandát biztosítva az erdélyi irodalomnak. A Révai mindemellett igen erősen reklámozta a helikoni könyveket a napilapokban is. A hírlapi propaganda elsősorban nem a könyvek belső tartalmi értékeire irányult. Inkább a könyvek erdélyiségét, a kisebbségi élet keserveit, a szép illusztrációkat, a címlapot emelték ki. Remek lehetőséget jelentett az évről évre megrendezett könyvnap is. A könyvnap megrendezésének módja összefüggött azzal az általános hiedelemmel, hogy az irodalomnak nemzetvédő szerepe van. A könyvnapot nemzetvédelmi, országfenntartó erőnek tartották, amely a magyarság szellemi egységét bizonyítja és „ragyogó fegyver, amely évszázadokon át meg tudta oltalmazni nemzeti önállóságát".2

2

Mindezekért a hivatalos körök messzemenően támogatták a könyvnapot. Ravasz László püspök értesíti a dunamelléki református középiskolák, tanítóképzők és polgári iskolák igazgatóságát, hogy a tantestületek minden osztályt tájékoztassanak a jó könyv jelentőségéről. Hóman miniszter elrendeli, hogy valamennyi vezetése alatt álló középiskolában és alsófokú tanintézetben egy-egy órát tartsanak az irodalom ápolásáról. A belügyiniszter utasítja a törvényhatóságok első tisztviselőit, hogy a Magyar Könyvnap ügyét támogasság. Budapest polgármestere pedig biztosítja, hogy magyar stílusú könyvnap szülessen: a belvárosban (kiv. Múzeum krt.) és az Andrássy úton csak a magyar népművészet motívumaival díszített könyvsátrakat lehet felállítani. Minden évben közéleti személyiségek fordultak felhívással a magyar néphez, mely szerint a könyvvásárlás a magyarság erkölcsi kötelessége. „Ma, amikor újra megnehezült az idők járása az irodalom felett, ismét a magyar asszonyok kötelessége, hogy kinyújtsák feléje segítő kezüket. Teremtsenek új divatot, a megsebzett ország