Századok – 1992
Tanulmányok - Frisnyák Zsuzsa: Az „Erdély-üzlet” működése Magyarországon. Az Erdélyi Szépmíves Céh II/173
az erdély-üzlet és a szépmíves céh 177 közvéleménybe. Ennek az Erdély-image-nak azonban már nem sok köze volt a valósághoz. A különféle képzetek közül először is az erdélyi táj, a környezet szépsége, atmoszférája ébresztett nosztalgiát; másodsorban az ott élő emberek „tiszta magyarsága", „töretlen hite" váltott ki csodálatot. Mindehhez hozzájárult az az általános vélekedés, hogy az erdélyi magyarság szüntelen harcot folytat a létéért, mindenéből kisemmizték, drámai összecsapásokat vív a hatalommal. Az erdélyi magyarság minden perce szenvedés, üldöztetés, igazságtalanság. Az anyaországbéliek érezték „a késhegyre menő népi harc irtózatát" és csodálták „a küzdelem hősi erőfeszítéseit". Divat lett Erdélyből származni, divat lett ezt hangoztatni, sajnálni az ott élőket, csodálni az erdélyi irodalmat, amely tisztán és hamisítatlanul magyar. A megkérdőjelezhető igazi érzések hiányának, a szentimentálissá fokozott érzelgősségnek az iskolapéldája: riport Széli József belügyminiszter feleségével. „ - Kegyelmes asszonyom pesti? - kérdem. - Ó nem. (Kinéz az ablakon. A hegyek felé.) Erdélyi vagyok. (Ellágyultan) Lelkes erdélyi vagyok... (Tűnődve) Érdekes, hogy a legtöbb erdélyi „lelkes". Ugye... (Elérzékenyül. Megint szűkebb hazája jut eszébe. Erdély.) Talán azért olyan szomorú minden erdélyi, mert annyi baj érte Erdélyt. - Erdély melyik részéből való kegyelmes asszonyom? - A Küküllő megyei Dicsőszentmártonban születtem... (Sóhajt.) Borzasztó, hogy mit szenvednek lenn az enyéimek!... És itt összetett kezekkel kell néznünk."1 2 Az Erdélyi Szépmíves Céh tudomásul vette az Erdély-image-t, s ennek élesen ellentmondó regényeket nem jelentettek meg. Ide vezethető vissza azoknak a kéziratoknak a sorsa, amelyeket a Céh visszautasított. A Céh által hallgatólagos jóváhagyással kísért Erdély-image csapdájában néha a Céh is beleesett. Amikor Mályusz Elemér megjelentette bíráló tanulmányát a Céh két történelmi regényéről, Kovács László válaszában nemzetietlen tettként értékelte az esetet. A Céh vezetése ugyanazt tette, mint a magyarországi politika: egy szakmai bírálatot politikai szempontból értékelt. Az Erdély-üzlet része az abszurd szituáció. Erdélyt a magyarországi piacon a játékszabályok elfogadásával lehetett értékesíteni. A nagy szavak mögött a pénz állt. Az Erdély-image-t befogadó közvélemény politikai érdeklődéssel fordult az Erdélyből jövő regények felé. Ha a mű megfelelt az Erdélyről kialakított elképzeléseknek, jó regénynek ítélték. Ha nem, politikai szempontból bírálták. Az erdélyi irodalmat egyesek a revíziós törekvések szolgálatába kívánták állítani. Berde Mária: Földindulás c. regénye nagy vitát váltott ki a Magyar Szemlében, Ravasz László szerint az ilyen regény a kényelmes magyarországi és közönyös külföldi olvasókat félrevezeti. A püspök kételyeire válaszolva Berde Mária bírálta a hazai Erdély-szemléletet, mondván, a magyar centrum lihegve tapsolta végig a Tüzek az éjszakában c. torz erdélyi tragédiát. „Ha nincs könyveink minden fejezetében puskacsattogás, bombarobbanás, kútbaugrás és főképp sok-sok szónoki elem", akkor csalódik a magyar közönség. Berde felhívja Ravasz László figyelmét arra, hogy ne a vágyképei irányítsák gondolatait, hanem a valóság elemzése. „És ha Ravasz László úgy gondolja, hogy az alapgondolat (ti. alkalmazkodás a valósághoz) parancsoló erővel nem fog úrrá lenni a karok és lelkek felett, az író üzeni: ha így volna, jaj nekünk."1 3
