Századok – 1992
Tanulmányok - Frisnyák Zsuzsa: Az „Erdély-üzlet” működése Magyarországon. Az Erdélyi Szépmíves Céh II/173
176 frisnyák ZSUZSA gyei Egyesület, a Sepsiszentgyörgyi Tanítóképző volt Növendékeinek Egyesülete, a Székely Hadosztály Egyesület, a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete. Az Erdélyből származó magyarok egyesületébe az Erdélyi Férfiak Egyesületébe, nem lépett be valamennyi erdélyieket tömörítő egyesület. Ilyen volt pl. a Székely-Magyar Társaskör Hódmezővásárhelyen. A Hargitaváralja Jelképes Székely Község több vidéki városban megalakult, de mindössze egy csoportja lépett be az Erdélyi Férfiak Egyesületébe. Az ország közvéleményét befolyásoló Erdélyi Férfiak, az egyes vidéki városokban ismert helyi erdélyi egyesületek mellett periférikus, többnyire rövid életű, környezetükre különösebb hatást nem gyakorló egyesületek is születtek. Ilyen volt pl. a Szilágyi Erzsébet Nőegyesület, a Transylvaniai Erdélyi Egyesület (110 tag), az Aradi Szövetség. Az erdélyieket tömörítő legnagyobb és legkisebb egyesületbe is végeredményben azért léptek be az emberek, hogy segítségükkel megőrizzék kapcsolatukat az elvesztett szülőfölddel. Mindezen egyesületek hozzájárultak ahhoz, hogy Erdély és az erdélyi problémák ne kerüljenek ki a köztudatból. Ezeket a kérdéseket állandóan a felszínen tartották. Az Erdélyi Férfiak Egyesülete könyveket adott ki, előadásokat szervezett a kisebbségi kérdésekről. A Hargitaváralja Jelképes Székely Község kiadta a Hargitaváralja című lapot. Az egyesületi törekvések egybecsengtek a magyar politikai érdekekkel. 1934-ben a debreceni Székely Társaság zászlóavató díszközgyűlést és országos székely-értekezletet tartott. Az ünnepségen Bartha Károly főtitkár a következő szavakat intézte Bethlen Istvánhoz: „Nem is lehetett véletlen műve, hogy mialatt gr. Bánffy Miklós és a legegyszerűbb sorsú erdélyi írók kezetfogva végezték nemzeti missziójukat az erdélyi lélek ébrentartásáért, s mialatt egykori kedves tanítványom, a fiatal Kemény János báró a pompásan virágzó Erdélyi Szépmíves Céh ügyét felkarolta: ugyanakkor a legválságosabb időkben Csonkamagyarország hivatott vezetőiül, megmentőiül gr. Bethlen István és gr. Teleki Pál emelkedett ki."9 Az volt az általánosan elterjedt vélekedés, hogy az erdélyiek többek, mint a máshonnan származók; bennük van meg a „romlatlan magyar nemzeti jellem", s az erdélyi magyar karakter legfontosabb vonása, a reálpolitikusi hajlam. Publicisták, írók, politikusok próbálták meghatározni az erdélyi lélek mibenlétét. A transzilvanisták azt állították, hogy az erdélyi magyarságnak külön, saját lelkisége van, melyre döntő hatással volt a táj és a történelmi hagyományok. Makkai Sándor, Ravasz László, Bethlen István tagadta a különálló erdélyi lélek, erdélyi karakter létezését. Ők az erdélyi lélekben a még meg nem romlott igazi magyar nemzeti karaktert látták: „Mi nemcsak vendégek vagyunk itt, hanem lélekben, szívben és nyelvben minden más vonatkozásban egységben vagyunk azzal a magyarsággal, amely az alföldi rónán él és évszázadok óta hordozója és szülőanyja az egész magyarságnak."10 Ravasz László számára az erdélyi szó politikai alapgondolatot jelentett, a példa Bethlen, „a legerdélyibb lelkű politikus, az Erdély nélküli ország gazdája".1 1 Az erdélyi lélekről megírt igényes tanulmányok, az erdélyiség fogalmát magyarázó, a kisebbségi léttel foglalkozó irodalom ugyanannak a politikai érdeklődésnek a termékei, melynek révén megszülettek az egyesületek. Az irodalom megállapításai, gondolatai lassan átszűrődtek — jócskán leegyszerűsödve — a napi sajtóba és a
