Századok – 1992

Tanulmányok - Frisnyák Zsuzsa: Az „Erdély-üzlet” működése Magyarországon. Az Erdélyi Szépmíves Céh II/173

az erdély-üzlet és a szépmíves céh 175 - az erdélyi magyarságnak alig kellett az erdélyi irodalom. A transzilván történelmi regények előtérbe kerülése ellentétben állt a romániai viszonyokkal, a mindennapi gyakorlat ellentmondott a transzilvanizmus eszméinek. Ez a konfliktus elidegenítette a helikoni irodalmat erdélyi olvasóitól. Átlagosan egy regény 1000, 2000 ember ke­zében fordult meg.8 A helikoni regények magyarországi megítélésében az esztétikumot háttérbe szorította a politikum. A népek együttélését hirdető íróközösség és az önálló erdélyi irodalmat képviselő Céh a támadások kereszttüzében állt, különösen a 20-as évek­ben. Az egyik állandóan visszatérő vád: a romániai körök a Céhet lefizették; a ma­gyar kultúrának árt az Erdélyi Helikon; a magyarság szétmorzsolódását szolgálják; a magyarság lelki egységének megbontására törekednek. A magyarság lelki egységé­nek szétbomlása a kettészakadt irodalom révén - ez a félelem vezető személyiségek (Berzeviczy Albert, Pintér Jenő, Balázs András) nyilatkozataiban fogalmazódott meg. Ravasz László, az erdélyi származású református püspük szerint a magyar nyelv csak egy irodalmat bír el. A két irodalom kétlelkű nemzetet fog nevelni. Ravasz a meg­oldást az erdélyi irodalom széleskörű anyaországbeli terjesztésében látja. Nem uta­sította el az önálló erdélyi irodalmat, segítette a Helikon és a Céh magyarországi akcióit. Sem Ravasz, sem a helikonisták nem akarták a vitát a „schizma-félelem" miatt kenyértörésre vinni. A támadások nemcsak a Céh tevékenységének szóltak. Sokaknak az írók sze­mélye sem volt szalonképes, leleplező írások jelentek meg az írók származásáról, múltjáról, eszméiről. Végeredményben a Helikon elleni támadások, a személyeskedő durva kirohanások mögött az a félelem húzódott meg, hogy ez a demokratikus és transzilvanista társaság a külvilág előtt a Trianon elleni célok létjogosultságát kér­dőjelezi meg. Ezért támadták a transzilván gondolatot is. A Helikon és a Céh 20-as évekbeli jobboldali bírálata 30-as években megszű­nik. Ekkor már senki sem félt a magyar lélek kettészakadásától, s a transzilvanizmust sem értékelték a magyar revízió hátbadöféseként. A mindennapi gyakorlat hatástala­nította a transzilván elveket. A Céh anyagilag egyre jobban függött az anyaországtól, s egyre jobban alkalmazkodott igényeihez. Az irodalmat a mindennapok politikájá­hoz igazító magyarországi irodalompolitika sikeresen integrálta az önálló erdélyi iro­dalmat. A működési mechanizmus: a közvélemény manipulációja volt. A magyar köztudat Erdélyhez való viszonyát, a róla alkotott képzeteket szám­talan tényező befolyásolta, alakította. Az Erdélyről, ill. az ott élő magyarokról kiala­kult sztereotípiák szüntelenül elhangzottak a helikoni könyvek megítélése kapcsán. Az egész országot megrázó, a korábbi megszokott életkörülményeket gyökeresen fel­kavaró új helyzet az emberek figyelmét fokozottan ráterelte a politikára, az elszakított területeken maradottak sorsára. Ezt az érdeklődést erősítették az egyesületek is. A Magyarországon élő erdélyiek legnagyobb egyesülete az Erdélyi Férfiak Egye­sülete volt, célja „ a csonkahazában élő erdélyieket egyetlen szellemi és lelki központ" köré tömöríteni, melynek révén a tagok különös erdélyi vonásai megmaradnak. Az Erdélyi Férfiak Egyesületébe belépett a Székely Hadosztály Egyesület, a hadosztály egykori parancsnoka Kratochwil Károly altábornagy vezetésével. Az Erdélyi Férfiak Egyesületének 8 vidéki városban volt csoportja. Társegyesületei: az Erdélyiek So­mogy megyei Társasága Debrecenben, a Hunyadvármegyei Egyesület, a Szatmárme-

Next

/
Thumbnails
Contents