Századok – 1992

Történeti irodalom - A köztársasági eszme és mozgalom Magyarországon (Ism.: Szinai Miklós) I/166

166 TÖRTÉNETI IRODALOM 166 intemálótáborról beszélt. Hambuch Vendel a Tolna megyei Mucsi község kitelepítések utáni hányatott sorsáról festett érzékletes képet. Hans Sauler sürgette a jelenlegi német nemzetiségi iskolák fejlesztését annak érdekében, hogy e kisebbség hídépítő szerepe megvalósulhasson. Tilkovszky Lóránt nemcsak azt mondta el hozzászólásában, hogy a Volksbund igen káros szerepet játszott, hanem, hogy a magyar kormány politikája szolgáltatta ki a hazai németséget ennek a „népcsoportpolitikának". A hozzászólások végeztével Glatz Ferenc összegezte a tanácskozás eredményeit. A kitelepítések kapcsán nem csupán azt hangsúlyozta, hogy azok tulajdonképpen az államnemzeti elv legdurvább kifejeződései voltak, hanem, hogy ennek révén maguk a kitelepítő országok jártak igen rosszul, mert „legjobb termelőerejű parasztjait, iparosait dobták ki <svábok> néven". A kötet értékét növeli, hogy minden előadóról, hozzászólóról hosszabb-rövidebb életrajzot ad, közölve szakmai munkásságának legfontosabb bibliográfiai adatait is. A függelékben pedig Arnold Suppan beszámolója találáható (kár, hogy eredeti megjelenési helyét a kötet nem tünteti fel), valamint a szerkesz, tő Humbach Vendel utószava, amely a magyarországi németség történetét a legfontosabb statisztikai adatok tükrében mutatja be. Pritz Pál < i A KÖZTÁRSASÁGI ESZME ÉS MOZGALOM MAGYARORSZÁGON Szerkesztette: Pölöskei Ferenc Eötvös Loránd Ibdományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Budapest 1990. 110 old. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem történeti és jogtörténeti tanszékei 1989. novemberében tudományos tanácskozás keretében vizsgálták „a köztársasági eszme és mozgalom" magyarországi történetét, jogi problémáit. Könyvünk a konferencián tartott előadásokat tartalmazza. A referátumok minden esetben az adott kor magyar társadalmában és egyben a nemzetközi összefüggésekbe ágyazva a legfontosabb történeti mozzanatokat, a leglényegesebb jogi problémákat ragadták meg és minthogy ugyanakkor az egyes kérdések legjobb hazai szakértői tartották a tanácskozás előadást, a témakör első 1 magyarországi komplex vizsgálatának tekinthető vállalkozás historiográfiai jelentősége nem tagadható. Ezt a jelentőséget nem csökkenti, talán inkább növeli az a körülmény, hogy nyilvánvalóan a kérdés aktualitása, az új magyar köztársaság kikiáltása (1989. október 23-án) és a köztársaság elnöke megválasztásának módja körül kiéleződött politikai küzdelmek késztették a konferencia rendezőit a téma napirendre tűzésére. Ha egy akár égetően aktuális politikai probléma feldolgozását nem a pillanatnyi politikai szempontoktól és különböző, esetleg élesen divergáló politikai érdekektől vezettetve, hanem kizárólag tudományos-történeti eszközzel közelítenek meg, — és ezen a konferencián ez történt —, akkor ezt az aktualitást a tudományos kutatás ösztönzésének is lehet tekinteni, amelynek eredményei egyben az egész társadalom objektívebb tájékozódását segíthetik. Az utolsó kétszáz év magyar történetének keretében a konferencián Martinovicsék tevékenységét és jelentőségét Hajdú Lajos, Nagy György mozgalmát Pölöskei Ferenc, Károlyi Mihály és a magyar polgári köztársaság sorsát Erényi Tibor, az 1946-os köztársaság létrejöttének körülményeit Föglein Gizella vizsgálta, míg Schmidt Péter a jelenlegi köztársaság kialakulásának problémáit, történeti és közjogi összefüggéseit tárgyalta. Mezey Barna és Stier Miklós referátumaikban elsősorban a komparatisztika eszközeit alkalmazták (bár ez a vizsgálati mód a többi szerző komplex eszköztárából sem hiányzott). Mezey Bama az egyes magyar közjogi, köztársasági kísérleteket vetette össze, Stier Miklós a 20. század osztrák és magyar viszonyainak egyezéseit, különbségeit elemezte. Mezey Barna tanulmányának van egy különösen figyelemreméltó mondata. „A közel ezer esztendős magyar államiság történetében.. .összesen.. .három évig állon a magyar állam élén köztársasági elnök." Ha e megállapításnál számításba vesszük, hogy Mezey Barna saját fejtegetései szerint Kossuth kormányzóságát (összesen öt hónapot) sem lehet fenntartás nélkül köztársasági államformának tekinteni, a ,»köztársasági időszak" alig két és fél évre redukálódik. Amennyiben a köztársasági mozgalmak időtartamát is — mindössze 25 hónapot — összakapcsoljuk ezzel a két és fél évvel, Magyarország egész történetében együttvéve összesen négy és fél évig volt a köztársasági államformának és mozgalomnak politikai-történeti jelentősége. (A tudományos ülésszak referátumainak saját adatai, megállapítása szerint: Martinovics-mozgalom 1793. aug. - 1794. aug, 13. (11.) 12 hónap, Nagy György mozgalma 1912. szept. 7. - 1913. július 5. (23-24.) 10 hónap, 1918-ban kb. két hét (28-33.), 1945. dec. - 1946. febr. 1. (61., 74.) kb. két hónap). A