Századok – 1992

Történeti irodalom - Gyemidova N. F.: Szluzsilaja bjurokracylja v Rosszii XVII v. i jego rol v formirovanyii abszoljutyizma (Ism.: Kurunczi Jenő) I/151

TÖRTÉNETI IRODALOM 151 igen jó paleográfiai képességével és latin nyelvtudásával - úgy tűnik - minden lényegeset feltárt, és tömör, jó stílusban megírt regesztákban foglalta össze mondanivalóját. Gondos munkája feltétlen dicséretet érdemel. Remélhető, hogy a további Vas megyei közgyűlési jegyzőkönyvek regesztáit is hasonló színvonalon fogja elkészíteni. A kötetet érdekes illusztrációk és jól áttekinthető térkép egészítik ki. Az utóbbi révén áttekinthetjük Vas megye rendkívül szép helynévanyagát. Borosy András N.F. GYEM1DOVA SZLUZSILAJA BJUROKRATYIJ A V ROSSZH XVII V. I JEJO ROL V FORMIROVANYII ABSZOLJUTYIZMA Moszkva, Izd. Nauka. 1987. 228 old. A HIVATALNOKOK A XVII. SZÁZADI OROSZORSZÁGBAN ÉS SZEREPÜK AZ ABSZOLUTIZMUS KIALAKULÁSÁBAN Az orosz államfejlődés fontos szakasza a rendi monarchiából az abszolutizmusra való áttérés időszaka. Gyemidova monográfiájában ezen periódus államapparátusának bürokratizálódási folyamatát követi nyomon. Bevezetőjében joggal mutat rá, hogy mindeddig sok alapkérdés (pl a hivatalnokok csoportjainak számszerű összetétele, ezek változásai, helyük a társadalom szociális szerkezetében, szolgálatuk tartalma) maradt tisztázatlan. Csak ezek beható vizsgálata alapján Ítélhető meg kellő tudományos megalapozottsággal a korszak igazgatási apparátusának fejlődése. A szerző a források közül alapvetőnek tekinti a központi és a vidéki intézmények ügyiratait. A Régi Iratok Központi Állami Levéltárából (CGADA, Moszkva) különösen fontosak a Besorolás Hivatalának, a Földbirtok- és a Külügyi Hivatalnak az anyagai. Lényegesnek tartjuk, amit Gyemidova a téma terminológiai aspektusairól ír. Könyvében a történész a titkár- (gyjak) és az írnokcsoport (pogyjacsij) fejlődését elemzi. A terminológiáról szólva utal arra, hogy a források sokszor nem egyértelműek és tükrözik a korszakban végbement tartalmi változásokat is. Gyemidova műve első fejezetében a korabeli államapparátusban szolgáló hivatalnokok (prikaznije ljugyi) körében történt változásokat vizsgálja. A fejezet első részében az 1610-50-es évek (megfogalmazása szerint a rendi monarchia virágzásának kora) államszervezetét elemzi. A 17. század első évtizedeiben állították helyre az igazgatási rendszer összes láncszemét és ez a folyamat vidékre is kiterjedt. Az 1620-as évek végére kialakult hivatalok száma a későbbiekben lényegesen nem változott (1. táblázat; 23. 1.) Fontosnak tartjuk Gyemidovának az 1640-es és az 1690-es években az ország öt körzetében működő kisebb hivatalok és az ott dolgozó írnokok számát (6. tábl: 35.1.) és a központi és a vidéki intézmények és a hivatalnoki kategóriák számarányát összehasonlító (7,tábl.:37. 1.) táblázatait. A központi intézményekben a hivatalnoki gárda - különösen az írnokok csoportja - növekedése figyelhető meg, míg vidéken nagyobb stabilitással számolhatunk. A fejezet második részében a szerző az 1660-90-es évek államapparátusát elemzi. Az ország előtt álló bonyolult feladatok miatt a kormányzat a végrehajtó apparátus új szervezeti formáit hozta létre. Jellemzők erre a korra a vidéken működő nagyszámú ideiglenes intézmények („bizottságok"). A kormánypolitikában az 1680-as évektől az egyszerűsítésre és a központosításra való törekvés érvényesült. A néhány központi hivatalban koncentrálódó, nagy tömegű és rendkívül mobil „ímoksereg" készítette elő az abszolutizmus intézményeinek kiformálódását. A második fejezetben a szerző a hivatalnoki (prikáz) réteg kialakulásával és az orosz társadalomban betöltött helyével foglalkozik. A „káderkérdésben" Gyemidova az 1630-40-es évek fordulóját tekinti határvonalnak, amikor a törvényhozás meghatározta, kiknek lehet bekerülni az írnokok közé. Moszkvában az írnoki státuszokat az intézmények közti újrafelosztással töltötték be, majd a század derekától - miután ez nem elégítette ki az igényeket - vidékről irányítottak szakembereket a fővárosba. A szociális keretek betartására tett korlátozások a század második felében tovább szigorodtak. A vidéki intézmények állásainak betöltése kapcsán a szerző három körzetet különböztet meg. Az egyes területek közt eltérések voltak a káderbázis kialakulásának idejében, származásában, a központtól való függés fokában és az írnokdinasztiák megjelenésében. Az írnoktól eltérően a titkári státuszok betöltésére a 17.