Századok – 1992

Történeti irodalom - Sanctus Stephanus et Europa – Szent István és Európa – Sain Étienne et l’Europe (Ism.: Földi András) I/142

TÖRTÉNETI IRODALOM 143 történetéről. Megállapítása szerint a korona már az ókorban (pl. Asszíriában, Egyiptomban, Babilóniában és a kisázsiai államokban) is az állam, az államiság jelképe volt Másrészt a korona az isteni eredetű hatalmat is jelképezi; a görög-római antikvitás korona-szimbolikájára éppen ez a felfogás jellemző. A szerző részletesen foglalkozik a korona jelentőségével a középkori európai királyságokban, és méltatja a magyar Szent Korona európai mércével is kiemelkedő jelentőségét. Igen érdekesek a szerzőnek a diadéma és a korona szavakkal kapcsolatos etimológiai fejtegetései. A szerző korunkra vonatkozólag megállapítja, hogy a korona „racionalizációja" az universitas (nép), a potestas (hatalom) és az auctoritas (tekintély) formájában nem jelenti e szimbólum szerepének csökkenését, és a korona szimbolikájának történeti elemei a mai monarchiákban is — figyelemmel pl. az 1978. évi spanyol alkotmányra — aktualitással rendelkeznek. A spanyolul olvasni nem tudók számára a kötet előszavában található ismertetés ad rövid tájékoztatást a dolgozat tartalmáról. Kállay István bölcsészettudományi kari professzor Szent István legendáinak európaisága c. tanulmánya (75-83.) nemcsak azt mutatja be, hogy a nagy uralkodóról szóló legendák hogyan dokumentálják Szent István európaiságát, hanem a szerző számos egyéb olyan szellemtörténeti tényezőt (pl. vallási reformmozgalmak, Szent Ágoston tanai) is méltat, amelyek államalapító királyunkra hatással voltak. A gondolatokban gazdag és adatokban is bővelkedő dolgozatból ez alkalommal ezt a megállapítást emeljük ki, hogy a Hartvik-legenda szerint a koronát a pápa isteni sugallatra küldte meg István királynak, aki ily módon a koronát magától Istentől nyerte el, ezért az ország sorsa nem függhet sem a császároktól, sem a pápáktól, hanem egyedül Isten kezében van. Ezzel a Hartvik-legenda a Szent Korona-tan megalapozója lett. A Hartvik-legenda évszázadokon át nagy tekintélyt élvezett. A Szentszék már a XII. szd. közepén erre hivatkozva erősítette meg a székesfehérvári egyház régi jogait, és később is gyakran hivatkoztak rá különböző egyházi perekben. Bertényi Iván professzor Szent István király és a heraldika c. tanulmányában (84-96.) István király címereken és címeres, valamint egyéb hasonló ábrázolásokon való megjelenítéséről, heraldikus ikonográfiájáról ad széleskörű és érdekes áttekintést. A legrégibb címeres ábrázolásként a szerző a 14. sz. derekán keletkezett Képes Krónikában található iniciáléra hivatkozik, ahol az uralkodó vörössel és ezüsttel sávozott ruhában, feje körül dicsfénnyel övezve jelenik meg, baljában a mai címerben is szereplő kettőskereszttel díszített pajzsot, jobbjában zászlót tartva. (A kötet 49. oldalán látható e miniatűr festmény reprodukciója.) A Képes Krónika következő lapjának miniatúráján István király a kettőskeresztet már mellén viseli, és a kettőskereszt motívuma másutt is megjelenik István királlyal kapcsolatosan a Képes Krónikában. Aligha kell tehát csodálkozni, írja Bertényi Iván, ha a kortársak a legtermészetesebbnek tartották, hogy már Szent István is használt címert. Ez a téves felfogás később elterjedt, s szinte napjainkig megfigyelhető, állapítja meg a szerző, holott a címerhasználat hazánkban csak a 12. század végétől kezdődően jelent meg. A középkori és újkori ábrázolásokat áttekintő körkép időrendileg a Magyar Posta „Székesfehérvár 1972" c. bélyegsorazatának kritikai értékelésével zárul. Sz. Jónás Ilona tanszékvezető docens Az európai Szent István kép kialakulása c. tanulmánya (109-118.) Kállay István professzor dolgozatának mintegy folytatását képezi. A szerző számos középkori forrásból vett idézettel mutatja be, hogy a Szent István legendás alakját övező megbecsülés hogy szorította háttérbe a koraközépkori Nyugat-Európában a kalandozó magyarokról korábban kialakult, pozitívnak nem nevezhető képet. A magyar olvasó nem csekély büszkeséggel tudhatja meg, hogy pl. Raoul Glaber dijoni szerzetes 1000-1033 között keletkezett Históriája István királyt ,,rex christianissimus"-nak nevezi, aki a legkedvezőbb utat nyitotta meg a Szentföldre jutáshoz, s aki úgy tekintette a zarándokokat, mint fivéreit, és bőséges ajándékokkal látta el őket. Tóth Endre régész Adatok Valeria tartomány kereszténységének történetéhez c. tanulmányában (119-138.) a Dunántúl keleti felén (nagyjából a korábbi Pannónia Inferior területén) Diocletianus korában kialakított római provincia kereszténységének archeológiai emlékeiről ad igen szemléletes áttekintést A szerző megállapítja, hogy a pannóniai kereszténység első két és fél évszázadáról szinte semmit sem tudunk, így nem tudjuk azt sem, mikor érkeztek az első keresztények Pannoniába. Mindenesetre a pannóniai kereszténység a 3. század második felében már olyan jelentős személyiséggel fémjelezhető, mint a Diocletianus idején mártírhalált szenvedett Victormus püspök. A szerző nézete szerint Valeria tartomány fővárosa, Sopianae már a 4. században püspökség volt, amiként püspöki székhely volt Pannónia Prima fővárosa, Savaria is. A forrásbázis szűkössége miatt azonban még a 4. századi állapotokról is csak nagyon keveset tudunk, és — mint a szerző hangsúlyozza — a rendelkezésre álló leleteket is nagy óvatossággal kell értékelni, mert pl. bizonyos olyannak tűnő épületek keresztény rendeltetése nem bizonyítható. A további régészeti kutatások azonban jelentősen bővíthetik tárgybeli ismereteinket. A tanulmányt kitűnően illusztrálják a szerző által készített térképvázlat és ábrák.