Századok – 1992

Történeti irodalom - Hohenberg Paul M. and Hallen Lees Lynn: The Making of Urban Europe 1000–1950. (Ism.: Tímár Lajos) I/144

144 TÖRTÉNETI IRODALOM 144 A kötet méltatása során nem hagyhatjuk említés nélkül a gondosan válogatott, gazdag (több mint másfél ívet kitevő), változatos és a kötet tematikájához szervesen kapcsolódó, az egyes tanulmányok mondanivalóját szemléletesen illusztráló képanyagot, amelyet Pandula Attila állított össze. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a Szent István és Európa c. kötet, amely a ma is aktuális témát interdiszciplináris módon dolgozza fel, egyfelől a szakemberek és a művelt nagyközönség, másfelől a magyar és a nemzetközi publikum számára egyaránt érdekes és értékes munka, amely remélhetően hozzájárul mind nemzeti önismeretünk elmélyítéséhez, mind pedig az Európába való integrálódásunk szellemi alapjainak erősítéséhez. Földi András PAUL M. HOHENBERG AND LYNN HOLLEN LEES THE MAKING OF URBAN EUROPE 1000-1950 Harvard University Press, Cambridge and London, 1987. 384 old. A VÁROSI EURÓPA TEREMTÉSE (1000-1950.) A kötet a városok történetének közel ezer évét öleli fel, Írországtól Konstantinápolyig, Gibraltártól az Uraiig. A várostörténet alapvető porblémája a megfelelő elméleti koncepció, melynek alapján a városokat el lehet helyezni az egyes nemzetgazdaságokban és a világgazdasági régiókban. E feladat megoldására két, egymást kiegészítő modellt ajánlanak a szerzők. Az egyik koncepció a várost mint központi funciókat betöltő egységet állítja a középppontba, mely gazdasági és közigazgatási szolgáltatásokat biztosít a környező településeknek, régióknak. A másik modell az ún. hálózati rendszer azokra a városokra vonatkozik, melyeknek kereskedelmi funkciói túlterjednek a nemzeti kereteken. Az előbbire legszemléletesebb példaként a 14. századi Leicester!, az utóbbira Velencét idézik a szerzők. Egy évezreddel ezelőtt a nagyobb városok főként Dél-Európában összpontosultak. 1400-ra a helyzet lényegesen megváltozott. A mediterrán térség városai mellett a németalföldi városok váltak egyre fontosabbakká. A kötet szemléletesen összekapcsolja a feudalizmus regionális különbségeit a városfejlődés eltérő típusaival. Konkrét példákon illusztrálja azt az általános tendenciát, hogy bár a városok függtek és hozzájárultak a termelés feudális rendjéhez, ugyanakkor fokozatosan el is távolodtak tőle. A kötet legértékesebb része a protoindusztriális korszak városrendszereit elemző fejezet. A szerzők szerint nincs értelme arról vitatkozni, hogy a protoindusztrializáció városi vagy falusi jelenség volt-e, hiszen a lényege éppen a komplementer jelleg volt. Az ár-trendek hullámzásának megfelelően változott a munkamegosztás a városok és falusi térségek között. Az alacsonyabb árak idején a protoindusztrializáció a falusi térségekben növelte súlyát, azonban az exportorientált tevékenységek, s ezeknek a hátterét biztosító kereskedelmi szervezetek mindenkor a városokban koncentrálódtak. Az ipari forradalom urbanizációs folyamatainak vizsgálata különösen gazdag, a szerzők korábbi résztanulmányaira építve. Az 1850-es évektől kezdődő második ipari forradalom egy sor új jelenséget teremt az urbanizációs folyamatban is. A létrejövő ipari agglomerációkat (pl. a Ruhr vidék) már lehetetlen a központi hely elméletére alapozni, hiszen ezen városok növekedése teljesen független volt a szűkebb környezetüktől, és a városfunkciók sokrétűsége is elmaradt a népességszám növekedésétől. Ugyanakkor az újonnan létrejött gyárvárosok csak kevéssé reprezentálták az iparosodás urbanizációs dimenzióit. Az iparfejlődés újabb tudás-orientált fázisának központjaivá inkább a már korábban meglévő, sokrétű funkciókkal rendelkező városok váltak. Közép- és Kelet-Európában - ahol mind a működő, mind a hitel-tőke szűkösebben állt rendelkezésre mint nyugaton, a vasúthálózat viszont sokkal centralizáltabb volt - az iparnak a nagyobb városokban való erőteljes koncentrálódása volt a jellemző. A kötet alapvetően gazdaságtörténeti aspektusú elemzéseket tartalmaz, de emellett vállakozik az urbanizáció történeti-földrajzi elemzésére is. Az ipari övezetekkel összekapcsolódó urbanizáció a Ruhrvidék mellett a belgiumi Borinage, a francia Pas-de-Calais a jellemző példák. Angliában természetes több ilyen régió alakult ki. így pl. Lancashire (ez^ n belül Liverpool és Manchester alkották a két legfontosabb centrumot (West Riding) (Leeds és Bradford) a legtöbbet idézett Black Country (Birmingham), és a „folyók menti" ipari övezetek, így pl. a Tyne övezet (Newcastle), valamint a Clyde vidéke (Glasgow). A könyv befejező fejezete a kulturális élet jellemzőit hasonlítja össze a két alapvető, „ideáltipikus" város esetében. A központi hely funkcióit betöltő városokra a viszonylag egyenletesebb népességnövekedés jellemző, a társadalom szerkezeti átalakulása mentes a drámain gyors változásoktól. így az ilyen