Századok – 1992
Közlemények - Silber Michael K.: A zsidók társadalmi befogadása Magyarországon a reformkorban. A „kaszinók” I/113
A ZSIDÓK TÁRSADALMI BEFOGADÁSA A REFORMKORBAN 121 kaszinó volt, egyik sem az osztálykülönbségeken alapult. A „nemesi kaszinóban" a legtöbb adminisztratív helyet polgárok töltötték be.3 5 A zsidók azonban a társadalmi rugalmasság első jeleinek még nem igen látták a hasznát. A szombathelyi vegyes kaszinó az 1830-as évek végén visszautasította egy orvos felvételi kérelmét — ahogy erről Kossuth liberális Pesti Hírlapja tudósított — nem más okból, „mert a jelentkező (szégyen kimondani) izraelita volt".3 6 Érdekes módon, a zsidó doktor puszta jelentkezése mutatja, hogy a de facto kizárási politika ellenére a liberális eszmék hatalma akkora volt, hogy nem volt kimondott statutum a zsidók kizárására. Ebben a Pesti Nemzeti Kaszinó példáját követték, ahol sohasem került egy ilyen szabály hivatalos megfogalmazásra. Voltak azonban olyan vidéki klubok, melyek kifejezetten kitiltották a zsidókat. A Gyöngyösi Kaszinó szabályzata majdnem szóról szóra lemásolta pesti anyaklubjának szabályzatát. Az első paragrafus rögzítette a szervezet célkitűzését, és kifejezte azon célját, hogy a klub falain belül elsimítják az osztályellentéteket. „A Casino a jó ízlést, mívelt s deli maga viseletet, józan és közhasznú elmélkedést, az ész tehetségeit, s a közértelmességet kifejtő s nevelő intézet. Ezen kellemes és csinos társalkodásra szánt hely az egész egyesület sajátja, benne egy részes sem követelhet mások felett előjogot, s kiváltságot."37 Az 1839 novemberében bevezetett új szabályok egészen liberális eljárást írtak elő új tagok felvételére, viszont egy minősítő mondat — „Izraeliták átalyában kivéve"3 8 — világossá tette, hogy ezek nem voltak alkalmazhatók a zsidókra. Nemcsak a tagság, de a kaszinók által támogatott bálok, melyek általában a szélesebb közönség számára nyitva állottak, tilosak voltak számukra. „Cselédek és Zsidók be nem bocsájtatnak" - mondta ki a táncestélyekre vonatkozó paragrafus.39 Ez világos eltérés volt a pesti modelltől. A viszonylag kevés fennmaradt kaszinói szabályzat nem ad okot általánosításra, de úgy tűnik, Hogy gyöngyösi az egyike volt annak a néhány kaszinónak, amelyek ilyen explicit szabályzattal rendelkezett. A polgárok és arisztokraták azonban 1842-ben elhagyták a kaszinót, és megalapították saját klubjukat. Három évvel később, a gyöngyösi kaszinóban elhangyott az a javaslat, hogy a „diplomás" zsidókat be lehet engedni, de ezt a propozíciót hamar elvetették. (A hivatkozás az egyetemi diplomával rendelkező személyekre vonatkozott - az 1867-es emancipáció előtt a zsidók csak orvosi tevékenységet folytathattak, a jogi pálya zárva volt előttük.) Csak 1858-ban fogadták be az első két zsidót az ismét egyesült kaszinóba.4 0 Komáromban és Egerben, (az első szabad királyi város, a második pedig egyházmegyei székhely) hasonló volt a helyzet. Amikor 1834-ben egy zsidó kereskedő az egri kaszinóba való felvételéért folyamodott (Eger szintén Heves megyében fekszik, nem messze Gyöngyöstől), az a határozat született, hogy „...az Izraeliták, ki vévén a Diplomaticusokat, s ezekre is a titkos Szavazat fenn maradván, be nem vétetnek". Csak az 1840-es évek közepén történt, hogy az első zsidót, jellemző módon egy orvost, Rosenthal Ágostont felvették a klubba.41 Komáromban, a zsidók bebocsátásának kérdése először 1837. november 4-én vetődött fel, nem sokkal a katonatisztek felvételének engedélyezése után. Bár az alapszabályok határozottan kimondták, hogy a tagság mindenki számára rangra, vagy felekezetre való tekintet nélkül lehetséges, de azt is kikötötték, hogy a tagok ,Jiazafiak" legyenek, és a zsidók minden bizonnyal nem estek ebbe a kategóriába. A közgyűlés végül úgy határozott,
