Századok – 1992
Közlemények - Silber Michael K.: A zsidók társadalmi befogadása Magyarországon a reformkorban. A „kaszinók” I/113
120 MICHAEL К. SILBER kávéházaknak". 2 8 1830-tól kezdve mindkét klubnak a tőzsde épülete adott otthont; a Nemzeti Kaszinó, vagy ahogy köznapian hívták, a „mágnás kaszinó", az első emeletet foglalta el, míg a „kereskedő kaszinó" a második emeleten volt, de közöttük — mint egy külföldi megfigyelő megjegyezte — „semmiféle kapcsolat sem létezett".2 9 Biztosak lehetünk benne, hogy egyetlen zsidót sem bocsátottak be a Pesti Kereskedő Kaszinóba, legalábbis 1846 előtt nem. Addig a keresztény és zsidó kereskedők társadalmilag nemcsak hogy nem vegyültek egymással, de fenntartották külön kereskedelmi szervezeteiket is. Csak 1846-ban, amikor megalakult 48, mindkét hitfelekezetbeli tagból a Pesti Nagykereskedők Testülete, kezdtek az üzleti világban leomlani a szegregáció korlátai.3 0 Még ez a lépés is azonban csak a leggazdagabb nagykereskedők körében történt, a polgári osztály alacsonyabb szintjein, az ellenségeskedés még sokáig megmaradt. Első lépések a vidéki kaszinók felé A Pesti Nemzeti Kaszinó volt a legjelentősebb Magyarországon, és az egész országban modellként szolgált hasonló intézmények létesítésére. Szabályzatát és gyakorlatát aprólékosan másolták a többi kaszinók, amelyek nagy számban létesültek szerte az országban. 1831-ben, Pesten kívül még csak 3 ilyen intézmény volt, 1833-ban már 23 Magyarországon, és 5 Erdélyben.3 1 Az évtized végére már gyakorlatilag minden nagyobb magyar városban volt kaszinó. Sok kaszinó próbált alkalmazkodni Széchenyi társadalmi közeledésére vonatkozó programjához. Tudatos próbálkozások születtek az osztálykülönbségek leküzdésére. Mikor a Budavári Kaszinó egyik tagja ragaszkodott ahhoz, hogy „úr"-nak szólítsák, kívánságát általános derültség fogadta, és mindenki elítélte nem helyénvaló „kaszt mentalitását".3 2 Mindazonáltal a kaszinó mozgalom igazi sikere a tolerancia programjának eredményességében rejlett. A kaszinók bővülésével a tagok szinte természetszerűen azonnal kisebb körökbe és klikkekbe tömörültek. Ha ez először az adott klub keretében történt, nem volt szokatlan az esetlegesen elégedetlen csoport számára, hogy áttegye székhelyét és új kaszinót alapítson, gyakran az osztálytagozódást követve. így, egy helységben, gyakran két kaszinó alakult - egy a dzsentri számára (úri kaszinó), és egy a polgárok számára (polgári kaszinó). Ez történt például Kaposváron, Székesfehérváron, Szekszárdon és Pécsen, Baján pedig egyenesen három is volt: egy a nemesek számára, egy a nem nemesek (feltehetőleg a „honoraciorok") részére, és egy a polgároknak.3 3 Tagadhatatlan, hogy ez az ismételt osztódás keresztezte Széchenyi terveit. Tipikus példa Debrecené, ahol a kaszinó 1833-ban alakult. Eredetileg vegyes kaszinó volt, de az évek múlásával, a polgári elemek kezdték megelégelni a kaszinó nemesi uralmát. Végül, 1841-ben, az elégedetlen polgárok kiváltak, megalakították saját polgári kaszinójukat, és jellemző módon most az eredeti intézmény úgy vált ismertté, mint a nemesi klub, az úri kaszinód Ám elhamarkodott lenne azt állítani, hogy a szervező elv a társadalmi homogenitás volt. Ellenkezőleg, sok kaszinó, még azok is, amelyeket polgári, vagy úri jelzővel illettek, nem ragaszkodott szigorúan a jelentkező megfelelő társadalmi hátteréhez, így más társadalmi osztályok tagjaiból is sokakat lehetett ott találni. Például Szombathelyen, jóllehet két
