Századok – 1992
Közlemények - Katz Jacob: Chátám Szófér életrajzához I/80
110 JACOB KATZ viszont az okok kutatása nélkül teljesítjük a Tóra parancsait, ha elfogadjuk ezeket, mint egy király rendeleteit, akkor egyszerűen azt mondhatjuk: "Az Ó útjai kiismerhetetlenek". Szomorúan, de tudomásul kell vennünk, hogy képtelenek vagyunk naponta áttanulmányozni a Tóra betűit, hogy újabb és újabb jelentésekre bukkanjunk, sót, még az sem áll módunkban, hogy a maga teljességében alkalmazzuk Ismael rabbi tizenhárom hermeneutikai alapelvét, mely segítségével a Tóra megfelelően értelmezhető. így aztán még akkor is Isten parancsának és a Tórának megfelelően kell cselekednünk, ha egy adott törvény (mint például a fent idézett) ellentmond az észérveknek, mivel ezek Isteni törvények, melyeket egyáltalán nem kell megindokolni. A Király parancsa, legyen áldott az Isten neve, egyszerűen az, ami. Ha valaki az előírásoknak megfelelően engedelmeskedik a Tórának, betartva annak összes parancsolatát, ám a szívében okok és érvek vannak; tettei akkor sem lesznek kedvesek Isten előtt." (uo., 1.19b). 163 Ennek az első nyoma a 75. jegyzetben említett, 1790-ben írt gyászénekben található. Chátám Szófér maga is két helyen utal a viszály kezdetének időpontjára. 1811-ben, a maszkilimok elleni szentbeszédében azt írta: „Amint az köztudott, az ottani valláshű zsidó hitközség már több mint tizenhat éve hanyatlásnak indult; teljességei hiábavalónak bizonyult a bölcsek igyekezete, hogy meggátolják a törvényszegők működését."(Derasot, 1.113b). Apósának, Akiva Eger rabbinak, az 5579. évben (1819) pedig azt irta: „Már közel harminc éve annak, hogy ezen csapás elterjedt, a törvénysértők tevékenysége meggyöngítette a rabbik kezét. Ezen senkinemú egyéneknek köszönhetően a Tóra feledésbe merül" (Tesuvot, 6.86). Ezen részletek alapján az újítók fellépése az 1790-es évek első felére tehető. A 163. jegyzetben idézett állítás első része inkább azt emeli ki, hogy a kormányok csökkentik a rabbik hatalmát a második viszont hangsúlyozza, hogy a maszkilimok eltértek a hagyomány elismerésétől. 165 Ptolemaiosz példájára már egy 5556. évi (1796) beszédében is hivatkozott: Derasol, 1.70a. 166 „Fiatalkorom óta jól ismerem, és a mostani levélváltásunk alapján azt mondhatom, hogy jámborságához és feddhetetlenségéhez nem férhet semmi kétség" (Derasot: 1.81a). Ismeretes, hogy David Sinzheim rabbi célszerűnek tartotta megindokolni a cselekedetét kora jelentős halakhistái számára. Ld.N.M.Gelber:„Die böhmischmaehrischen Juden und das Napoleonische Sanhédrin" Zeitschrift für die Geschichte der Tschechoslowakei, 1930, 60-61. Chátám Szófér egyértelműen utal arra, hogy megkapta, és tudomásulvette az indoklást. 167 Derasot, 1.81a. Ez a legtalálóbb meghatározása Sinzheim eljárásának, amely alapjában véve ragaszkodott az összes tradíció minden részletéhez de mégis érthető magyarázattal szolgált mindazoknak, akik nem ismerték a halakhikus nyelvet. Az az általános nézet, mely szerint Sinzheim válasza kompromisszum lett volna, alaptalan. Ld. J. Katz: Exclusiveness and Tolerance, (Oxford, 1961) 184-186.. ш Derasot, 1.81a. 169 Uo., 1.112b, a fentebb idézett 5571. (1811) évi beszédében, ld. 152. jegyz. 170 Uo. 171 Uo. 172 Uo., 1.113b. 173 Moshe Samet: „Halakha and Reform" (kiadatlan disszertáció, Jeruzsálem, 1967), kimutatja, hogy Chátám Szófér tanításait miképpen befolyásolták közügyekben való működése 174 Az Igrot Szofrim-ban összegyűjtött levelei között sok a rabbiállásra pályázó tanítványai számára írt támogató ajánlás található. 175 Igrot Szofrim, 2.101.d 176 Tesuvot: HM 197. Az 5597. évben (1837) írott végrendeletében, úgy rendelkezett, hogy a hitközség két évnél hosszabb ideig ne hagyja betöltetlenül a rabbiállást (Szófér S.: Hut ha-Mesulas, 154.). 177 Tesuvot, HM 5. 178 Uo., HM 21; YD 230. 179 Katz: Tradition and Crisis (New York, 1971) 87.
