Századok – 1992
Közlemények - Katz Jacob: Chátám Szófér életrajzához I/80
CHÁTÁM SZÓFÉR ÉLETRAJZÁHOZ 107 84 Uo., 1.72a. Ezt dresnitzi szolgálata kezdetén mondta. Nagymartonban már arra a véleményre jutott, hogy a kártyázást nem lehet teljesen kiirtani, ezért a nem-zsidó ünnepeken engedélyezte a játékot (Igrot Szofrim, 2. rész, 3-4.). 85 Derasot, 1.187a. A színházbajárás, a tradicionális közösségekben már jóval Chátám Szófér elótt is a rabbik egyik céltáblája volt. Ld. A. Sohat: lm Hilufé Tekufot, Resit ha-Haszkalah be-Jahadut Germaniah (Jeruzsálem, 1961), 37-39. 86 Derasot, 1.187a. 87 Uo., 1.72b. 88 Uo., 1.17a; és Tesuvot, 6.61. 89 Derasot, 1.128b. 90 Uo., 1.71a-b. 91 Tesuvot, YD 329. 92 Plaut: Likuté, la. 93 Derasot, 2.30 6b; ld. a jegyzetet. 94 Tesuvot, YD 322. 95 E. Fleckeles: Ahavat David (Prága, 1800.) 96 Egy 1805-ben kelt levelében, melyet Daniel Prossnitz rabbinak írt, Így számol be arról, hogy hogyan tanul és készül fel szentbeszédeire: „A módszerem az, hogy tisztázom mindazt, ami felbukkan a sugiah-ban, semmilyen lényeges vagy lényegtelennek látszó részt sem hagyva ki. Késóbb kiválasztok ebból két-három részletet, melyet megosztok a hitközség tagjaival. (Igrot Szofrim, 2. rész, 6.). 97 A tradicionális tanulmányokban nincs éles választóvonal az egyszerű értelem (pesat) és az érvelés (pilpul) között. Ebben a szerző saját érzése a döntó, aszerint, hogy az volt-e a szándéka, hogy megtalálja, megközelítse az igazságot, vagy pedig megengedte magának, hogy túllépje azt. Néha erről közvetlenül is beszámolnak a szerzők, megírván, hogy ezt vagy azt érvként (pilpul) avagy csupán szellemesség gyanánt mondották. Chátám Szófér egy ilyen vallomását ld: Tesuvot, 7.18. 98 Ezen módszert Samuel Landau a Szefer Dores le-Cijjon (Prága, 1827.) előszavában védi. A könyv egy pilpulim gyűjtemény, amelyet mág az apja (aNodabi-Jehuda szerzője) készített ifjú éveiben. 99 Szófér S.: Hut ha-Mesulas, 43-44. 100 A szlovákiai Vág-Ujhelyről (mai nevén Nővé Mesto nad Váhom) van szó és nem az ausztriai Neustadtról, ahogy ezt tévesen azonosította A. Katz (Ha-Chátám Szófér, 17.). 101 Derasot, 1. rész, 123a-124a. Ld. még a szerkesztő jegyzetét. 102 Szófér S.: Hut ha-Mesulas, 40-43. 103 Tesuvot, OH 197. 104 Plaut volt az első, aki összegyűjtötte szokásait (Likuté: bevez. a 3. részhez, la-5a). Ugyanerről ld. még Szófér S.: Hut ha-Mesulas, 139-152. 105 Y.L. Shilal: Minhagé Ba'al he-Chátám Szófér (Pozsony, 1930). A szerző forráshivatkozásokat közöl és a szokások indítékait magyarázza. 106 Neki tulajdonítják azt a mondást, hogy kisgyermek korától, amire csak vissza tud emlékezni, imádkozás közben sohasem voltak tisztátalan gondolatai (Szófér S.: Hut ha-Mesulas, 123.). 107 Mindenesetre a tanítványai ezt állítják: Plaut: Likuté, 3.2b 108 A csak ebben a században kiadott, 5552. Jom Kippur esti szentbeszéde, a Nispah le1 Sefer ha-Zikaron-ban, 2. kiad. (Jeruzsálem, 1964), teljességgel kabalisztikus koncepciót tartalmaz. 109 Tesuvot, OH 145; továbbá ld. a Kohavé Jichák-ban kiadott reszponzumát (1845), 40-41. Ez annyit jelent, hogy egy törvény nem vonatkozhat a Kabbalára, ha annak nincs halakhikus alapja. Azokban az esetekben viszont, amikor a halakha szerint nincs biztos előírás, akkor azt tanítja, vagy inkább tanácsolja, hogy a kabbala szerint kell cselekedni. Például az az özvegyasszony, aki a levirátusi ritusra (halicah) volna utalva, hogy újra férjhez mehessen, esetleg felmenthető az alól, amennyiben már öreg és nem akar többé férjhez menni. A Zohár szerint viszont a halicah hozzájárul az elhunyt férj lelkének békéjéhez, ezért Chátám Szófér azt javasolja, hogy az özvegyasszonyok is tegyenek eleget ennek a szokásnak (Tesuvot, EhE 2.85).
