Századok – 1992
Közlemények - Katz Jacob: Chátám Szófér életrajzához I/80
106 JACOB KATZ 60 A prossnitzi hitközség jegyzökönyve megörökítette, hogy hogyan vélekedett Hirsch Jerwitz leendő sógoráról: „sokan szívesen mentek volna hozzá. О azonban mit sem törődött a pénzzel, megvetette mindazt, ami "magas és előkelő". Hz a szerény ember inkább a jót választotta, s feleségül vette a fentemlített Sarah-t. Csak a jóra törekedett, s egy tudós leányát akarta feleségül venni (Ocar ha-Sifrut, 21.). Említést tesz arról is, hogy a menyasszony apja, „halála után egy díjat hagyott Sarah asszonyra, [...] legyen hosszú életű. Ez a nagy ember még életében sokat fáradozott azon, hogy alkalmas párt találjon lánya számára...de nem járt sikerrel." Ahogyan azt a szájhagyomány is megőrizte: az ara első ifjúságán túllévő özvegyasszony volt (Landsberg: Ele Toldot, 15.). L. Goldschmied: „Geschichte der Juden in Prossnitz", in: H. Gold, szerk.: Die Juden und Judengemeinden Maehrens in Vergangenheit und Gegenwart (Brünn, 1929) 103.; Goldschmied feltételezi, hogy a Jerwitz család és Szófér Mózes között valaki közvetített, de ennek nincs alapja és amúgy sem magyarázná meg a házasság motívumait. 61 Idős korából is ismert egy ehhez hasonló önjellemzés, amely egy Zakharia Jesajahu Hacohen Jaltesnek írt levelében olvasható. Ebben is elsősorban és leginkább tanítónak vallja magát „minden más tevékenységem olyan gyorsan megy mintha parázson sétálnék" (id.: in: Weingarten: He-Chátám Szófér ve-Talmidav, 45.) 62 Tesuvot, pt 7, ebből az időből származik. 63 Uo., 17 (9a). 64 Uo., 20. 65 Uo., 21. 66 Plaut, Likuté. 67 Akiva Eger rabbi írja, hogy apósa kényszerítette első rabbiságának elfoglalására (Igrot Szofrim, 1.11). Chátám Szófértől tudjuk, hogy Yesha'aia Berlin-Pik rabbi „addig próbálta elkerülni a rabbiságot, míg végül a kormány kényszerítette, egy rabbiállás elfogadására" (Derashot, 2.306a). Plaut visszaemlékszik, hogy miként próbált megszökni a rabbiság elől, és hogyan esett végül csapdába (Likuté: bevezetés az 1. részhez, 5). Ez szinte kötelező sztereotípia volt. 68 Landesberg: Ele Toldot, 16.; és utána Szófér S: Hut ha-Mesulas, 39-40. 69 Plaut: Likuté, 2.2a; Szófér S.: Hut ha-Mesulas, 40-41. 70 A rabbi-szerződést Szófér S. jegyezte le: Hut ha-Mesulas, 41. 71 Derasot, 1.187b. 72 Szófér S.: Hut ha-Mesulas, 43-51. 73 Az utóbbi időben Chátám Szófér nagymartoni tartózkodásáról J. Josef Cohen („He-Chátám Szófér bi-Tekufat Mattersdorf", She'arim, 1967) írt összefoglalóan, ld. az Adarr hó 20-számú füzetét és folytatásait. 74 Pinchas Horowitz rabbi az 5542. év (1782) Tamuz havában, Ros Hodes estéjén mondta el a beszédét (Horowitz: Frankfurter Rabbinen, 224 ), viszont Nathan Adler rabbi kinevezését csak ennek az évnek Elul hó 27. napján írták alá (Auerbach: Misnat Rabbi Natan, VI. old). Amint majd látni fogjuk, a fordítás problémája igencsak foglalkoztatta Chátám Szófért, de ebben az összefüggésben nem említette Horowitz rabbit. 75 A. Szófér: Sirei Sirim (New York, 1940) 20-32. 76 Uo., 21. 77 D. Kaufman: Ocar ha-Szifrut, 3 (1889), 19-20. 78 B. Mandl: Das jüdische Schulwesen in Ungarn unter Kaiser Josef II. (1780-1790) (Posen, 1903), 10-11. 79 Uo., 18-23. Ld. még a H. Gold (szerk.): Die Juden und Judengemeinde Bratislava in Vergangenheit und Gegenwart (Brünn, 1932), 121. 80 Derasot, 1.120a, 130a. 81 Uo., 1.185b-186a. Később, 1830-ban, a hadseregbe való sorozással kapcsolatban ismét kifejtette a véleményét, ekkor elismerte, hogy ezt a kérdést a rabbik bízzák a közösség vezetőire, akik „azt teszik, amit jónak látnak a körülmények szerint" (Tesuvot, 6.29). 82 Annak ellenére, hogy ezt a nézetet már 1790-ben hangoztatták Magyarországon is. Ld. Löw Lipót: Gesammelte Schriften, 5. kötet (Szeged, 1889-90), 4. kötet, 425-427. 83 Derasot, 1.72a, 187b.
