Századok – 1992

Közlemények - Katz Jacob: Chátám Szófér életrajzához I/80

104 JACOB KATZ JEGYZETEK 1 H. Graetz: Geschichte der Juden, 11. kötet (Lipcse, 1853-76), 380. Graetz ezeket a rabbikat, mint a legjelentősebb reszponzumszerzőket sorolja fel. Sh. Bernfeld: Toldot ha-Reformacion ha-Datit be-Jisrael (Krakkó, 1900), 83-84., még további négy nevet említ. 2 Az Éle Divré ha—Brit (Altona, 1819) szerkesztője hat könyv szerzőségét tulajdonítja Jákob rabbinak. 10. 3 1805 és 1806 között három könyve jelent meg. 4 Ez az életrajz megtalálható: Sh. Weiss: Avné Bét ha-Jozer (Paks, 1900.), 48-55. A szöveg bevezetőjében Weiss kiegészíti Simon beszámolóját (48.) a következő lábjegyzetben szereplő forrás alapján, ám magát a szöveget nem változtatja meg. 5 H. F. Plaut: Likuté Hever Ben Haim, (Munkács, 1879), előszó a 2. részhez. Plaut rabbi saját önéletrajza a könyv első részének előszavában olvasható. 6 L. Landsberg: Ele Toldot (Pozsony, 1878). A szerző az információkat részben az apjától (Chátám Szófér tanítványától), részben a Szófér családtól szerezte. 7 Szófér S.: Hut ha-Mesulas (Paks, 1887). E könyvnek számtalan bővített kiadása jelent meg. Itt az 1963-as Tel Aviv-i kiadást használjuk. 8 M. Jost: Neuere Geschichte der Israeliten (Berlin, 1846), 3. kötet, 70-71. 9 Graetz: Geschichte, 380. 10

1. H. Weiss, „Le Toldot ha-Ga'on Rabbi Moshe Szófér", Mi-Mizrah umi-Ma'arav, 23 (1895), 17-29. Bírálatát egy szellemes metaforában fogalmazza meg: „Egy igen energikus és kiváló férfiú elhatározta, hogy feltartóztatja és visszafordítja a forgószelet. Még az sem tartotta vissza, hogy kezei szétmorzsolódhatnak ebben a küzdelemben" (17.). Weiss a memoárjában gyakran említi Chátám Szófért, mint Zikhronotert (Varsó, 1894). 11

Bernfeld: Toldot ha-Reformacion, 85. 12

Sh. Weingarten: Ha-Chátám Szófér ve-Talmidav -Jahasamle-Erec Jisrael (Jeruzsálem, 1945); A. Katz: Ha-Chátám Szófér, Rabbi Moshe Szófér, Hajav ve-Jecirotav (Jerusalem 1947); Z. Zehavi: Me-ha-Chátám Szófér ad Herzl (Jeruzsálem, 1966). Sh. Weingarten kritikája Zehavi könyvről: Sinai, 1967, 77-85. 13

1762. Tisri hó 7-én született. 14

Erről a szokásáról írt a Teshuvot-jában, 6 kötet (Pozsony és Munkács, 1841-1912), 6.59. 15

Teshuvot, OH 191:„Hogy elkerüljön minden kétséget afelől, hogy aznapi ünnepi étele megfelel-e ennek a fogalomnak, ugyanaznap egy talmudi traktátust is be fog fejezni". 16

Szófér S.: Hut ha-Mesulas, 25.; Derasot, szerk. Josef Naftali Stern, 2 kötet (Kolozsvár, 1929), 1.77b. 17

Rabbi Stern a Derasot előszavában felsorolja Chátám Szófér mestereit. Ezt a listát Chátám Szófér al ha-Tora (Jeruzsálem, 1958) előszavában még egy névvel egészíti ki. 18

A „Mori ve-Rabi" címet néha Rabbi Tevele Scheuer kapja, akinél korábban Mainzban tanult. Ld. Derasot: 1.77b, szerk. megj. és Tesuvot 7.17 (10a). 19

M. Horowitz: Frankfurter Rabbinen (repr. Jeruzsálem 1969), 208. 20

A. Valden: Sem ha-Gedolim he-Hadas (Varsó, 1879/1880), 1.115 21

Ez az információ a Sulhan Aruk sel Ba'ai ha Taniah fia által írt bevezetőjéből származik. Erre a hivatkozásra dr. Abraham Rubinstein hívta fel a figyelmemet. Ld. M. Teitelbaum: Ha-Rav mi-Ladi u-Mifleget Habad (Varsó, 1910), II. függelék, 252. 22

Tesuvot, OH 16. 23

Halakhikus könyveinek: a Szefer ha-Hafla'ah és Szeferha-Miknah bevezetőjében Pinchas Horowitz rabbi a saját nézeteit, :<iint homiletikai interpretációkat adja közre. 24

Tesuvot, OH, 15, 16, 197. 25

Derasot, 2.372a. 26

Tesuvot, OH 15: „Tanítóim emléke legyen áldott, mindazért, amit tőlük kaptam. Mestereim voltak: a nagytiszteletű, és jámbor, előkelő tanítónk: Nathan Adler rabbi, legyen áldott az