Századok – 1992
Közlemények - Katz Jacob: Chátám Szófér életrajzához I/80
CHÁTÁM SZÓFÉR ÉLETRAJZÁHOZ 103 látszólagosan, meghagyta a hitközség kezében. Amikor Chátám Szófér a fiára hagyta hivatalát, akkor ezzel a tényleges választást kivette a hitközség kezéből. A pozsonyi hitközség a rabbijuk megbetegedésétől kezdve (1839 Hosana Rabba) állandó izgalomban élt, ami időnként az eksztázisig fokozódott. Attól fogva, hogy a „nagyrabecsült mester" állapotának súlyossága nyilvánvalóvá vált, az egész hitközség közösen imádkozott érte, a város tudósai pedig a szükséges liturgikus ceremóniákkal foglalkoztak (a lélek megváltása, névcsere stb.). Ezen utolsó napokról szóló részletes és megbízható beszámolókból is úgy tűnik, hogy egyedül Chátám Szófér, a haldokló beteg tudta megőrizni a nyugalmát.19 6 Az isteni szférához való bizalma és józanul kiszámított evilági lépéseinek együttese, mely egész életében jellemezte és nyugalmát biztosította, nem hagyta el a halála pillanatában sem. Még súlyos betegen is — valószínűleg veseelégtelenségben szenvedett — hősiesen ragaszkodott az előírások legapróbb részletekig való pontos betartásához. Továbbra is válaszolt a neki feltett halakhikus kérdésekre, s folytatta a vallási elvekről tartott értekezéseit. Rendkívüli magatartásának híre csodálattal töltötte el híveit, míg lelke végleg el nem távozott. A temetése — fáklyafények világították meg az éjszakát — sokak számára megindító és felemelő emlék maradt. Tèrmészetesen egy ilyen spirituális krízishelyzetben azok a racionális megfontolások, amelyek normális körülmények között meghatározták, hogy kit válasszanak meg rabbinak egy zsidó hitközségben, nem játszhattak döntő szerepet. Már fait accompli volt a fiú kinevezése, aki valóban tehetséges és tudós, ám fiatal volt, és nem rendelkezett apja tekintélyével. A kortársak figyelmét nem kerülte el ez a különlegesség, amelyhez hasonlót „korának legnagyobb tudósai sem élveztek".197 Még az ügy eldöntése után is többen hangot adtak fenntartásaiknak az eljárás szabályosságát illetően. Chátám Szófér egyik kiváló tanítványa, Bonyhád Zalman rabbi, aki tagja volt a pozsonyi Bét Dinnek, (rabbinikus bíróságnak) hibáztatta mesterét, amiért saját maga avatta fel a fiát, figyelmen kívül hagyva azokat a tekintélyeket, akik ellenezték az ilyen eljárást.19 8 Mások egy nyugodtabb pillanatra akarták elhalasztani a fiú örökösödési jogának megvitatását. Ezért azok, akik ragaszkodtak a rabbi végrendeletéhez, kényszerítették az akadékoskodókat, hogy írják alá Ábrahám rabbi kinevezését a temetés előtt, s aki ezt megtagadta, azt nem engedték a koporsóhoz, hogy a hagyományoknak megfelelően bocsánatot kérhessen az elhunyttól.199 Az első aláírás Dániel Prossnitz rabbié volt. Ó volt a Bét Din vezetője, aki a Chátám Szófér kortársa és hűséges bizalmasa volt.200 Ó tartotta az első emlékbeszédet, amelyben leszögezte, hogy a maga részéről elfogadja a fiú tekintélyét, mivel „elérkezett Ábrahám uralmának való korszak".20 1 A többiek sorban követték Prossnitzot, az ellenzék pedig hallgatásra kényszerült. A rabbi halálát bejelentő hivatalos közleményben, amelyet az első gyászhét folyamán adtak ki, az állt, hogy a fiú már rabbiként működik.20 2 A formális választás a hét végén zajlott le20 3 , de ez csupán a történtek szentesítését jelentette. Az apa karizmatikus hatalmának köszönhetően a fiú átvehette a posztját, s ezzel egyúttal sikerült a rabbiszéket családi tulajdonná tenni.
