Századok – 1992
Közlemények - Katz Jacob: Chátám Szófér életrajzához I/80
102 JACOB KATZ gyerekkorában meghalt) és hét leánya született, háza semmiben sem szenvedett hiányt, „főúri módon éltek".18 7 Maga Chátám Szófér nemigen törődött a családfával, ám annál inkább érdeklődött eziránt a felesége. Felesége halálát követően Chátám Szófér azt mondta róla, hogy kínosan pedáns volt „a házasságkötések, és egyéb családi kapcsolatok vonatkozásában... Mindig azt mondogatta: el kell kerülnünk, hogy oda nem illő elemek kerüljenek be a családunkba."18 8 Hogy a két tehetséges fiút — Ábrahám Sámuel Benjámint, a legidősebbet, és az őt követő Simont — rabbinak szánták, az természetes volt. Azt nem tudjuk pontosan, hogy mikor bukkant fel először az az elképzelés, hogy Ábrahám hivatalában kövesse az apját. Ábrahám 15 éves volt, amikor Chátám Szófér úgy határozott, hogy a fiúnak joga van apja hivatalát örökölni. Alig hihető, hogy Chátám Szófér agyában ne fordult volna meg az a gondolat, hogy a saját fia sorsát is megszabja, amikor kiadta eme döntését. A családi hagyomány nem titkolja, hogy fiát szánta örökösének.18 9 Ábrahám a házasságát követően hat évig maradt Pozsonyban, apja árnyékában; ezidőben a galíciai Gorlitz-ban (Gorlicében) élő gazdag apósa támogatását élvezte. Amikor az apósa beszüntette a támogatást, Ábrahám beszámolt az apjának gondjairól és türelmetlenségének adott hangot. Állítólag Chátám Szófér felpattant székéből, és rendreutasította a fiát: „Most azonnal keljek fel a székemből, hogy te elfoglalhasd?"19 0 Ez a jelenet, (amely valószínűleg nem kitalálás), a dinasztiaalapítási szándék meglétét igazolja, továbbá arról is tanúskodik, hogy ez milyen problémákkal járt együtt. 1836. év Kislev havában, három évvel a halála előtt írott végrendeletében Chátám Szófér arra kéri hitközségét, hogy halála után két évnél tovább ne hagyják betöltetlenül a rabbihivatalt.19 1 Ugyanitt adott hangot annak a kívánságának is, hogy a jesiva „semmilyen körülmények között" se tétlenkedjen, „még a gyászév alatt sem". „És mily örvendetes lenne, ha a fiam, Ábrahám Sámuel Benjamin tarthatná a nyilvános előadásokat [a halálom után]." Mivel ezidáig ugyanaz a személy látta el a jesiva vezetését és a hitközség rabbijának a feladatát, így nyilvánvaló, hogy ezzel a mondatával Ábrahámot javasolja utódjául a hitközségnek. Sőt, még a halála előtti napon, (azaz 1839-es év Szukkotját követő napon), a végrendeletéhez még hozzáfűzte azon bejelentését, mely szerint felavatta a fiát, „aki alkalmas arra, hogy tanítson és ítélkezzen Izrael bármelyik nagy hírű hitközségében."192 Ez is Chátám Szófér azon szándékára utal, hogy a fia kövesse őt a pozsonyi rabbiszékben.19 3 A hozzá közelállók, megértve szándékát, a hitközség vezetőihez fordultak, hogy írjanak alá egy iratot, melyben azt kérik a rabbitól, hogy még életében nevezze ki a fiát a jesiva vezetőjének, és adja át neki a rabbihivatal bizonyos feladatait; ami azt jelentette, hogy a halála után a hitközség Ábrahámot fogja megválasztani rabbijának.19 4 Chátám Szófér ekkor hivatta fiát, hogy megáldja, és bátorítsa azzal, hogy anyai ágon Akiva Eger rabbi, és apai ágon Sámuel Szófér rabbi érdemei fogják támogatni. Végül Chátám Szófér megígérte a fiának, hogy sohasem fogja magárahagyni.19 5 Chátám Szófér azon rendelete, amelyben azt deklarálta, hogy a fiúnak joga van örökölni apja rabbihivatalát, még egyáltalán nem biztosította az események ilyen alakulását. Ez az örökségi jog azt a feltételt tartalmazta, mely szerint a fiú csak abban az esetben örökölheti az apja posztját, ha megfelel ennek, és a döntést erre, legalábbis
