Századok – 1992

Közlemények - Katz Jacob: Chátám Szófér életrajzához I/80

100 JACOB KATZ hitét. "Ezek mind kibújtak a vallás kötelékéből, nem hisznek sem ebben a vallásban, sem abban."17

1

Chátám Szófér ezen szavait nem tekinthetjük üres retorikának. Ez az idézet tulajdonképpen arra az erőfeszítésre utal, hogy a maszkilimokat, mint egy abszolút nemkívánatos csoportot tüntessék fel a keresztények előtt. Chátám Szófér korábban úgy vélte, hogy elszakíthatatlan kötelék van a kormányok és a maszkilimok között, ám ekkor már azt gondolta, hogy ez a kötelék mégiscsak elszakítható. „A világi uralkodók segítenek, támogatnak és védelmeznek minket vallásunk fenntartásában, és a Tóra egyetlen parancsát sem kívánják megszüntetni. És ha az egyes országok uralkodói, az irántunk való jószándéktól vezérelve ezekre a szemfényvesztőkre hallgatnak, az csak azért van, mert nem tudják, és még senki sem mondta meg nekik, hogy ezek megtagadják hitünk alapját. Ha azonban megtudják és megértik, hogy ezek az emberek szemben állnak a mi Tóránkkal, sőt ezeknek az embereknek egyáltalán nincs is vallásuk, akkor többé ügyet sem fognak vetni rájuk. És az Isten velünk van."17

2 Ezen szavak jelentősége a bennük foglalt szélsőségekben rejlik: Chátám Szófér számára szükségszerű volt, hogy a judaizmust, minden tradíciójával együtt, megvédje és ezért mindenkit, aki ettől eltért, úgy tekintett, mint vallását, minden vallást elhagyó hittagadót. VIII. Chátám Szófér nézetei és a polgári ügyek adminisztrációjáról való elképzelései pozsonyi tartózkodásának első időszakában kristályosodtak ki. Életének hátralevő harminc évét arra használta fel, hogy elveinek hasznosságát kipróbálja. A Reform elleni küzdelem, a tradíció híveinek magyarországi pozíciójának megerősítése, az Izrael földjén való letelepedés érdekében kifejtett tevékenysége, és Chátám Szófér által oly bizalmatlanul szemlélt emancipáció előrehaladta voltak ezeknek az éveknek a legfontosabb eseményei - mindezek további részletes vizsgálatot és kutatást igényelnének17

3

Itt most be kell érnünk egy rövid összefoglalóval. 1811-ben, a hitközség maszkilimjaival folytatott küzdelme után megerősödött Chátám Szófér pozíciója Pozsonyban, az 1819-es hamburgi vitát követően pedig városán, sőt országán kívül is mindenki által elismert tekintélyre tett szert. Magabiztosságát annak az önerősítő folyamatnak volt az eredménye, amelyet a kölcsönösen egymást erősítő elemek tartottak fenn. Agresszivitásának köszönhetően vezető szerephez jutott a nyilvános ügyekben; státusa és impozáns személyisége, vonzotta a tanítványokat és a rajongókat. Ezen tanítványok és rajongók pedig, mintegy támogatóként és erőforrásként használták Chátám Szófért nyilvános ügyeik intézése során; egyre több tanítványa jutott — aktív támogatásának köszönhetően — rabbiálláshoz szerte Magyarországon.17

4

Chátám Szófér már 1820-ban arról panaszkodott, hogy vádolják őt a tanítványai viselkedései, mint mondotta: „sértik a Töra-tudósok tiszteletét, azt hiszik, hogy az övék az egész világ".17

5 Tanítványai által elért sikereknek sokkal messzehatóbb következményei is voltak. Chátám Szófér által kinevelt új rabbinemzedéket következetesség és fanatizmus jelle-