Századok – 1992
Közlemények - Katz Jacob: Chátám Szófér életrajzához I/80
CHÁTÁM SZÓFÉR ÉLETRAJZÁHOZ 97 örökös fogadalommá lett, amelyet többé sem egy bölcs, sem bölcsek egész csoportja nem vonhat vissza.14 7 Ha összehasonlítjuk Chátám Szófér reszponzumát a többi rabbiéval, megállapíthatjuk, hogy ő a halakhikus problémát egy nyilvános kérdéssé alakította át, aminek segítségével a tradíció építményét védelmezhette minden támadással szemben.14 8 Ez reszponzumának érveléséből is kiderül, de még inkább abból az eljárásból, ahogy az ilyesfajta kérdéseket a hitközsége elé tárta. Reszponzumát Adar I. hó 21-én írta és egyúttal közölte hitközségével azon szándékát, hogy erről a kérdésről kíván a Pészahot megelőző Nagy Szombaton beszélni. Ebben a szentbeszédében kifejtette azon nézetét, hogy: „Az Örökkévaló, áldott legyen a neve, minden nemzedékben feljogosította a bölcseket, hogy újabb szokásokat vezessenek be Izrael népe közt. Ha valóban bölcsek alkották ezen szokásokat, csakis attól a tiszta szándéktól vezérelve, hogy kerítést emeljenek a törvények köré, és miután ezen szokások gyökeret eresztettek, akkor senkinek sincs joga megváltoztatni őket. így hát egyáltalán nincs mód ezen szokások eltörlésére".14 9 Chátám Szófér egyetlen szerves, élő egységnek tekintette a korábbi és későbbi generációkat („mivel a fiú része az apjának, akiből ered"15 0 ). Ez volt az alapja annak a halakhikus megállapításnak, mely szerint a fiúnak kevésbé áll hatalmában, megszüntetni egy fogadalmat, mint az atyának, aki a fogadalmat megtette. Itt kiváló alkalom nyílik arra, hogy kialakulásában figyeljünk meg egy olyan konzervatív gondolatrendszert, mely képes a közvélemény meggyőzésére. Nyilvánvaló, hogy ezidőben Chátám Szófér már belekezdett egy a hagyomány szentesítését célul kitűző általános teória kidolgozásába, amelynek lényegében az, hogy megszüntesse a Tóra abszolút érvényű törvényei és a rabbik által bevezetett szokások közti különbségeket. Szerinte a tradíciók összességét kell betartani, a maguk teljességében. Chátám Szófér ugyan képtelen volt arra, hogy ezen szokásokat mind betartassa a hitközségével, az viszont módjában állt, hogy arra tanítsa őket: a judaizmus lényegét sértik, ha megszegik ezen szokásokat. Ezen elvek kihirdetésével magához láncolta azokat, akik a konzervativizmushoz álltak közel — azaz hitközségének többségét —, a konzervatívok pedig örömmel látták, hogy a nagy rabbi síkra száll mellettük, érveiket magyarázza és híveket toboroz táborukba. Vezető szerepének köszönhetően Chátám Szófér körül, a hitközségen belül kialakult egy őt támogató csoport, akikre támaszkodva képes volt az újítókkal határozottan szembefordulni. A félreértések elkerülése végett le kell szögezni azt, hogy Chátám Szófér tevékenységének következtében nem tűntek el a reform hívei Pozsonyból. Éppen ellenkezőleg, ezekben az időkben éppen megerősödtek. Chátám Szófér Pozsonyba érkezésekor az újítók nem látszottak többnek, mint egy olyan csoportnak, melynek élete kissé eltér a tradícióktól. Ugyanez a csoport pár év elteltével már mint az oktatási reform (a konzervatívok és az újítók közti küzdelem egyik kulcskérdése) támogatójaként lépett fel. 1811 telén a reformerek közhírré tették, hogy egy olyan iskolát kívánnak nyitni, mely a felvilágosodás szellemében összeegyezteti a vallási és a világi tudnivalókat. Chátám Szófér igyekezett ezt megakadályozni15 1 , de látván ennek kudarcát, erőteljesebb ellentámadásba lendült az újítókkal szemben. Féktelen eretneknek nevezte őket, akik állandóan ki akarnak bújni a zsidó vallás kötelékéből.15 2
