Századok – 1991
Közlemények - Mesterházy Károly: A többosztatú falusi ház kialakulása I–II/68
KÖZLEMÉNYEK Mesterházy Károly A TÖBBOSZTATÚ FALUSI HÁZ KIALAKULÁSA A második világháború után az Árpád-kori magyar falunak Méri István személyében szakszerű régészeti kutatója támadt. Vele a régészet technikai oldala is óriásit fejlődött. A korábbi ásatási technikával szemben, amely éppen csak a sírok szakszerű feltárását tudta ellátni, s a településeken ásónyomonként különítették el a leleteket, most házakat, külső és belső kemencéket, tűzhelyeket, árkokat, vermeket tudunk megkülönböztetni, sőt ezek egymásba és egymásra ásott gödreit ill. foltjait. Ε technika és a vele szorosan kapcsolódó látásmód tette lehetővé, hogy ma arról beszélhessünk, meddig volt használatban a földbe mélyített gödörház, milyen volt a késő Árpád-kori lakóház, mikor és hogyan alakult ki a többosztatú, azaz több helyiséges ház. Bár e korszak emlékeit csak a régészet tudja feltárni, és a probléma régészetinek látszik, újabban mégis néprajzos kutatók fogtak hozzá, hogy a régészeti feltárásokat elemezzék. Maguk kerestek feleletet az olyan kérdésekre, melyek a régészek számára is megoldhatatlanok voltak. Talán a régészek lassúságát tovább nézni nem tudván, előbb Dám László, majd Balassa M. Iván, legújabban pedig Barabás Jenő tett kísérletet a megválaszolásra.1 Dám László elképzelését a korábbi néprajzi kutatással együtt részletesen bírálta Balassa M. Iván.2 Gyakorlatilag vele egyidejűleg dolgozott e témán Barabás Jenő is, az adott kérdésben teljesen ellentétes véleményre jutottak. Barabás szerint a félig földbeásott egyosztatú házból nem alakulhatott ki a többosztatú ház, amelyet Balassa a fejlődés kiindulópontjának tekintett. Pedig mindketten ugyanazt a régészeti anyagot használták fel, sőt többnyire mindketten Kovalovszki Júlia tanácsaira támaszkodtak. Balassa M. I. könyve kéziratának vitáján sikeresen ütköztek a vélemények,3 bár éppen erről a kérdésről kevés szó esett. A megjelent vitaanyagban Barabás J. csupán annyiban foglalt állást, hogy a szerző „túlzottan erőltette a megoldást olyan esetben is, amikor erre még nincs reális lehetőség".4 Barabás könyvének ismeretében nyilvánvaló, hogy Balassa M. Ivánnak a többosztatú ház kialakulásával kapcsolatos nézetét is elsietettnek tartotta. Fodor István szerint ma még „sötét folt" az átmenet időszaka,5 míg Kovalovszki Júlia szerint Balassának ezen alaptétele meg is kérdőjelezhető.6 Maga Balassa M. Iván válaszában a városi építészet emlékeiről úgy nyilatkozik, hogy azokról kevesebbet tudunk, mint a falusi építészetről, másrészt a nemesi-kuriális építészetről „szinte semmit sem tudunk".7 Ez az álláspont tükröződik Csilléry Klára hozzászólásában is, mert az általa idézett régészeti irodalom ma már semmitmondó.8 Ezek után felmerül a kérdés, miért nem a régészek kísérelték meg a válaszadást, ha maguk a néprajzosok is a régészettől várták a feleletet?
