Századok – 1991
Tanulmányok - Fügedi Erik: Sepelierunt corpus eius in proprio monasterio. A nemzetségi monostor I–II/35
A NEMZETSÉGI MONOSTOR 63 66 Oszvald, i. h. 245-246. 67 ÁUO X. 260. RA 4154. 68 Fejér, VIII/2. 538-543, v.o. uo. VIII/4. 415-416. 69 Fejér, D/l. 200. 70 ÁUO VIII. 51. RA 1372. 71 Fejér, VI/1. 58, RA 3682. 72 Kollányi, i. m. 114. Egy régebbi eset bepillantást enged a folyamatba. Az Andornok nemzetség egy tagja által alapított monostor Pentelén úgy látszik a nemzetség kihalása következtében a koronára háramlott (Karácsonyi I. 123.), a tatárjárás alatt elpusztult monostor kegyuraságát IV. Béla a Zsadány nembeli Gáborjánnak adta, aki megígérte, hogy az épületeket rendbehozza, a monostor elszéledt népeit összegyűjti, szerzeteseket hoz, és az istentiszteleteket helyreállítja. A következő 23 évben azonban ezt nem tette, sőt „fuerant, que ipsius monasterii dedicata, propriis usibus applicasset", mire a király 1263-ban Gáborjántói a kegyuraságot elvette. (MES I. 495.), utódai azonban IV. Lászlótól mégis visszakapták, mert az „iure hereditario" őket illette (ÁUO IX. 175, RA 2793, ν. ö. Györffy II. 400). A monostor így végleg elpusztult. 73 Fejér, IV/2. 140, RA 980 „quod quidem ius nobis cesserai venerabilis pater Bogyzlaus condam episcopus Vaciensis". 74 Fejér, V/l. TI. 75 A luróci prépostság alapítólevelében (HOklt. 23, RA 948): „ut populi dicto monasterio collati ab omni iurisdictione et iudicio comitum seu iudicum liberi sinl penitus et immunes et solius persone noster vei prepositi eorum astare teneantur". A csuti monostor alapítólevelében bonyolultabb rendelkezés magyarázza meg a turóci alapítólevél idézett passzusát. Eszerint 1/Csut mezővárosának a lakosoktól választott és a préposttól megerősített bírája illetékes a kisebb ügyekben, a nagyobbakban „iudex per prepositum de Chwth ordinatus et slatutus" dönt; 2/ a monostor népeinek olyan pereiben, amelyekben a megyésispánok vagy várispánok szoktak ítélni, ,,nullius alterius, nisi nostre vei successorum nostrorum regum iudicio astare teneantur", s végül 3/ egymás közti pereiben „iudicio prepositi de Chwth" előtt perelhetnek. (MES I. 509-513, RA 1415). Mezey László (Csutmonostor alapítása és első oklevelei, TBpM 15/1963, 20-21) megállapítása, hogy ,,ha tehát... egy alkalommal ,curialis comes' vagy ,iudex curialis' említést találunk egy monostor-egyházzal kapcsolatban,... annak királyi alapítására kell következtetnünk", az idézett szöveg félreértésén alapszik, az ócsai példa pedig hivatkozás nélkül maradt. Porcs István esete azt sugallja, hogy a király a patronust tekintette a monostor népei illetékes bírájának. 6 BU II. 321. s t. 224-225. 1., RA 3577 „collectant denariorum vei victualium a populis monasterii sancti Jacobi de Lyben, cum in regno exhygi deberet vel fieri contingeret ipse magister Corradus et sua perciperel ^>osteritas". 77 ÁUO X. 260, RA 4151 „patronatum seu ius patronatus monasterii nostri de Sumlow contigui et vicini hereditarie possessionis eiusdem comitis Martini". 78 Uo. „attendente et intervenienle eiusdem venerabilis patris domini Lodomery archiepiscopi Strigoniensis consensu, cuius interest monasteria et ecclesias regales in suis electionibus seu in translatione huiusmodi iuris patronatus auctoritate metropolitica confirmare". Megjegyzem, Lodomér érsek 1297-ben Márton ispán kérésére átírta és megerősítette az adományt „auctoritate metropolitana" (ÁUO X. 275-276). 79 Kollányi, i.m. 113. 80 BU I. 130. sz., 134. 1. „divina gratia ac Bors comitis filii Dominici bani largiente susceptus sum cum posleris meis ecclesie Montis sanele Marie... in patronum legitimum". 81 Györffy I. 618-619. 82 Zichy Ο. II. 132. Nem egészen világos a sági monostor esete. A Hontpázmány nem Födémesi ágából származó Jákó fia Miklós IV. László oklevele (Fejér, V/2. 39, RA 2303) szerint „suppressa veritate et falsa suggestione" kérte a monostor kegyuraságát, és azt el is foglalta. Nem világos, milyen rokonsági fok kötötte össze Miklóst a sági monostori alapító Márton bánnal; lehel, hogy örökösödési jogára hivatkozott. A ragaszkodást itt is anyagi érdek sarkallhatta. 83 Zichy O. III. 242.
