Századok – 1991
Tanulmányok - Fügedi Erik: Sepelierunt corpus eius in proprio monasterio. A nemzetségi monostor I–II/35
A NEMZETSÉGI MONOSTOR 57 ráccsal vegye körül" sírját, és a Szent Péter oltár feletti boltívet is javíttassa meg a lovak árából. Az iskolamesterre is hagyott egy lovat, hogy annak fejében zsoltárokat énekeljen és recitáljon.13 9 Úgy látszik, a sírhelyen kívül a halál bizonyos évfordulóin elmondott mise volt a „szabványos" megoldás, ennek ünnepélyességét emelte az iskolások éneke. Valamilyen szabványnak ui. feltétlenül kellett lennie, ha Bors ispán 1237-i végrendeletében az általa alapított monostor ilyen szempontból egyáltalán nem fordult elő.14 0 Monostorokról más forrásunk nincs, hacsak azokat a késői és sommás híradásokat nem vesszük tekintetbe, mint amilyen Kont Miklós utódainak 1400. évi bevallása, amellyel egy budai telket adtak őseik lelkiüdvéért a csatkai pálosoknak, „ahol őseik testét eltemették".14 1 A Kanizsaiaknál nemzedékenként követhető nyomon ez a tudatosság. 1373-ban Kanizsai István zágrábi püspök vallotta a csornai prépostságról, hogy annak templomában progenitores siti feliciter tumulati requiescunt; 1418-ban unokaöccse, János esztergomi érsek jelezte ugyanezt egy pápai supplicatiojában ilymódon: in qui progenitores eiusdem archiepiscopi sunt sepulti.142 Összefoglalva: elvileg ugyan minden „világi hívő" jogosan igényelhette, hogy templomba temessék, és úgy látszik, hogy a nemeseket — mint az uralkodó réteg tagjait — az illetékes papság és társadalom ilyennek tekintette a középkori Magyarországon, a monostor-alapítóknak és utódaiknak meg egyenesen öröklött joga biztosította, hogy a monostorok fogadják be saját és az övéik sírját. Ilyen esetben vitának nem volt helye. Ezek a tények nemcsak a sepultura-nak a becslésekben játszott értéknövelő szerepét, nemcsak azt magyarázták meg, miért hangsúlyozták a királyok, hogy ők a monostoralapítók leszármazottai,14 3 hanem teljesen elfogadhatóvá teszik Karácsonyi megállapítását, miszerint az ilyen monostorbeli sírok összekötő kapcsot alkotnak a nemzetség ágai-alágai között. Szent Gergely pápa jámbor óhaja a sírlátogatásokról nyilván nagyobb mértékben érvényesült, ha a nemzetség közös sírhellyel rendelkezett. A társadalmi, annak is a kulturális szempontjához tartozik az, hogy a magyar monostorok a nemzetségek életében azt a szerepet, mint Nyugat-Európában. Ott az előkelő családok többek között azért is alapítottak monostort, hogy azokat a családtagokat, akiknek nem akartak, vagy nem tudtak önálló létalapot teremteni, ott helyezhessék el. Társadalmi rangjuk megtartására ebben az esetben is igényt tartottak, az ilyen fiúnak az apáti méltóságot szánták. Nálunk erre egyetlen példa a mislyei prépostság (Abauj m.), amelyet az Aba nembeli Somosy-ág egyik ismeretlen tagja alapított, s amelynek élén többször állt az ág egyik vagy másik tagja.144 De még ez a párhuzam is sántít kissé. Györffy György állapította meg, hogy a prépostság eredetileg ugyan önálló volt, de az — egyébként Aba nembeli — Mihály kormányzása alatt a prépostot már korán (1288) az egri káptalan kanonokként fçlvette tagjai sorába.145 Bár ezek az adatok a prépostság egyházjogi helyzetét nem tisztázzák, ez az egyetlen elszigetelt eset sem változtat azon, hogy a nyugat-európai családi stratégia ismeretlen maradt Magyarországon. Indoklást keresve ismét csak az öröklési rendszerre hivatkozhatom. A magyar felfogás szerint minden felnőtt kort elért férfi számára biztosítani kellett a megélhetést a birtokrész kiadásával még akkor is, ha ez szerény, sőt nagyon szerény volt; mert csak így volt elvárható, hogy a nemzetséget folytassa.
