Századok – 1991

Történeti irodalom - Vdovina L. N.: Kresztjanszkaja obscsina i monasztir v centralnoj Rosszii v pervoj polovinye XVIII v (Ism.: Kurunczi Jenő) V–V/583

TÖRTÉNETI IRODALOM 583 színűleg nem túlzás azt állítani, hogy a két nyelvben eltérő szóhasználat az egyház funkciójával kapcsolatos gondolkodásbeli különbséget fejez ki. Bán Ervin L.N. VDOVINA KRESZTYJANSZKAJA OBSCSINA I MONASZTIR V CENTRALNOJ ROSSZÉ Y PERVOJ POLOVINYE XVffl V Moszkva, Izd.MGU. 1988. 213 old. A ΡΑΙΙΑ8ΖΉ FALUKÖZÖSSÉG ÉS A KOLOSTOR KÖZÉP-OROSZORSZÁGBAN A XVIII. SZÁZAD ELSÓ FELÉBEN Az utóbbi két évtizedben jelentősen nőtt a középkori orosz faluközösséggel foglalkozó szovjet történeti munkák száma. Különösen örvendetes ha új levéltári anyagok alapján megírt művet vehetünk kézbe. Ilyen Vdovina könyve, amelyben a szerző Közép-Oroszország két nagy egyházi birtokkomplexuma (a Joszifo-Völokolamszkij és a Pafnutyev-Borovszkij kolostorok) archív fondjaiból először vonja be a kutatásba a faluközösségnek a földhasználat szabályozására, a paraszti bérletre és a földért vívott harcra vonatkozó anyagait. Műve első fejezetében Vdovina a téma historiográfiáját és az általa felhasznált forrásokat tekinti át. VA. Alekszandrov nyomán a faluközösségek tanulmányozása terén igen fontosnak tartja az 1840-50-es, az 1870-80-as években és a századfordulón született munkákat. A szerző hangsúlyozza a narodnyik történetírásnak a téma tanulmányozásában szerzett érdemeit Az orosz faluközösség eredetéről alkotott ι polgári elméletek két alapirányzataként emeli ki P.N.Miljukov és AD.Gradovszlrij teóriáját. Az 1917 előtti historiográfia legfontosabb alkotásainak N.P.Pavlov-Szilvanszkij műveit tartja. Az 1970-es évek elejétől az orosz faluközösségről megnövekedett szakirodalomban kiemelkedő helyet foglalnak el VA.Alekszandrov, Ju.G. Alekszejev, Je.N. Baklanova, N-A.Gorszkaja, PA. Kolesznyikov, A.I. Kopanyev, LSz. Prokofjeva és A.L Sapiro kutatásai. A szovjet agrártörténetírás különösen mélyen és sokoldalúan elemzete a faluközösség szervezetét funkcióit Vdovina szerint azonban háttérbe szorult a regionális és az egyes paraszti kategóriákra jellemző sajátosságok konkrét összehasonlító vizsgálata. A két kolostornak a Régi Iratok ι Központi Állami Levéltárában (CGADA, Moszkva) levő dokumentumanyag - köztük a földújrafelosztással kapcsolatos paraszti folyamodványok a faluközösségi gyűlések határozatai és a birtokigazgatás iratai I - szilárd alapot ad az 1764. évi szekularizációig terjedő kutatásra. A könyv második fejezetében Vdovina a két birtokon élő lakosság nagyságát és területi megoszlását elemzi. A 18. sz. közepén végzett 2. revízió szerint a Joszifo-Volokolamszkij kolostorhoz 159 helység tartozott az összeírt férfilakosság 11624 „lelket" tett ki és 19518,5 gyes2jatyina szántóföld állt rendelkezésükre /2. táblázat: 44-54. 1.) a másik kolostor birtokában 104 falu volt 11135 „reverziós lélekkel" és 11096,5 gyeszjatyina szántóterülettel (3. tábl.: 55-62.1.) Az egy főre eső szántóföld átlagos nagyságát a 17. századi mutatókkal összevetve Vdovina megállapítja, hogy Oroszország ezen része kolostori paraszjainál a földdel való ellátottság a vizsgált időszakban lényegesen nem változott Műve harmadik fejezetében a szerző a faluközösségnek a földviszonyok szabályozásában játszott szerepét taglalja. Részletesen elemzi a földek újrafelosztásának okait; így a népességnövekedés és a művelhető területek nagysága közti összefüggéseket a parasztcsaládok munkaerőtartalékaiban beállt változások és az adóösszelrások hatását. A revíziók utáni nagyszámú újrafelosztások mutatják hogy a faluközösség megpróbálta a kivetett adóval összhangba hozni az egyes tagok rendelkezésére bocsátott földet. Ennek megszervezése, ciklikussága és elvei - nagyrészt a közösségen belüli érdekellentétek miatt - meglehetősen eltérőek voltak. Ugyanakkor a vizsgált anyagból megállapítható, hogy legtöbbször az összeírt férfilakosság alapján és minden rendelkezésre álló földet (szántó, veteményes, irtás, rét stb.) figyelembe véve végezték az újrafelosztásokat (6., 7., 8., tábl.:79-82., 83-85., 86.1.) Közép-Oroszország kolostori birtokain már a 17. sz. végén elterjedt a faluközösségi tagok közt az adóköteles földeknek (vagy egy részüknek) a járandóságok átvállalása fejében történő átadása-átvétele. A vizsgált időszakban a vagyoni differenciálódás előrehaladtával ez tovább folytatódott. A faluközösségeken belüli gazdasági tagolódást (a parasztudvarok rendelkezésére álló férfimunkaerőben, másfelől a földdel és igavonó állattal való ellátottságban lévő nagy különbségeket) jól érzékeltetik a 12. és a 15. táblázat adatai (110. és 115. 1.) A parasztok közti, ill. a faluközösség és a paraszt-átvevő közti földügyleteket