Századok – 1991

Történeti irodalom - Szanyin G. A.: Otnosenyija Rossziji i Ukrainü Krümszkim Hansztvom v szeregyinye XVII veka (Ism.: Gebei Sándor) V–VI/584

584 TÖRTÉNETI IRODALOM szerződésekben rögzítették. Mint Vdovina rámutat, sokszor azonban a tehetősebb parasztok a földhiányt inkább a számukra kedvezőbb bérlettel oldották meg; vagyis a közösség és az egyes tagok érdeke eltért. A fejezet utolsó részében a szerző a falvak közti földfelosztásokat tárgyalja. Vdovina egyetért azokkal, akik ezt a jelenséget a magánbirtokokon lévő több faluból álló földközösség (az ún. obscsina-voloszty) szokásjog] normáinak a földbirtoklásban való továbbélésével kapcsolják össze. Ezek a felosztások nagyrészt a parlagon maradt területek miatt váltak szükségessé. A 18. sz. első felében a kolostori birtok jelentős részét fogták át. A szerző szerint ritkábbak voltak a falvakon belüli újrafelosztásoknál, de miután az összeírásokat követően rendszerint végrehajtották, nincs okunk kivételes jelenségként kezelni őket. Ezen felosztásokban - szemben a falvakon belüli újraosztásokkal - a faluközösség mellett a kolostori adminisztráció is aktívan részt vett. Könyve negyedik fejezetében Vdovina a kolostor és a földviszonyok kapcsolatát elemzi. Az 1720-60-as években ugyan fejlődött a kolostori földek egyéni paraszti bérlete, de a fő bérlő a faluközösség maradt A bérelt földek nagyságáról, a bérlet időtartamáról, és a bérleti díjakról a szerző részletes adatokkal szolgál (18., 19., 20., tábl.: 144-145., 146-149., 149-151.1.) Az 1729 és 1752 közti időszakban a Pafnutyev-Borovszkij kolostor birtokain növekedett a bérbeadásból származó jövedelem (25. és 26. tábl.: 158-168. és 168-179. 1.). Vdovina az eddigi szakirodalomnál dokumentálisan megalapozottabb és árnyaltabb képet nyújt a bérletnek a foldviszonyokra gyakorolt hatásáról. Rámutat, hogy így egyfelől lehetővé vált a paraszti földhasználat bővítése, másfelől viszont a bérlet túlnyomórészt fogyasztói jellegű maradt és nem változtatott a feudális földbirtoklás lényegén. A földínség enyhítésére a kolostor a parlagon levő úrbéres földekből juttatott új falvak kialakítására a faluközösségeknek, vagy egyes tagjaiknak. Az áttelepüléssel csökkent a megműveletlen terület, javult a helyben maradók földdel való ellátottsága; így a kolostor és a faluközösség kedvezményekkel segítette az áttelepülőket A fejezet végén Vdovina a két kolostor parasztjainak a szomszédos birtokok jobbágyaival folytatott földvitáiról ír. Ezek a konfliktusok a birtokhatárok rendezetlenségéből és a földszúkéből következtek. Az állam törvényekkel tiltotta a mezsgyén a csetepatékat, de miután sokszor ez ellentétbe került a magánbirtokosi joggal, nem lehetett hatékony. Az elhúzódó perlekedések bírósági kiadásai súlyos terhet róttak a parasztságra. Vdovina a historiográfiai előzményeket áttekintve differenciáltabban értékeh az orosz polgári történetírás eredményeit. Nagy forrásanyagot feldolgozva új szempontokat felvető, sokoldalú elemzést különösen a földviszonyokról és a paraszti bérletről nyújt. Ugyanakkor az újrafelosztások elvei és a korabeli faluközösségeknek a korábbi időszak földközösségével való összevetése kapcsán tett megállapításai nem mindig egyértelműek. Ezek azonban nem csökkentik a mű alapvető értékét. Kurunczi Jenő G.A. SZANY1N SZVJAZI ROSSZIJII UKRAINÜ SZ KRÜMSZKIM HANSZTVOM V SZEREGYINYE XVII VEKA Moszkva, „Nauka", 1987. 270 L OROSZORSZÁG ÉS UKRAJNA KAPCSOLATAI A KRÍMI KÁNSÁGGAL A XVII. SZÁZAD KÖZEPÉN. A SZUTA Szovjetúnió Története Intézet által jóváhagyott monográfia jogos szakmai érdeklődésre tarthat számot az újszerű témaválasztással. Az orosz középkori történelem egyik valaha frekventált, majd sokáig feledésnek átadott témája került feldolgozásra és ezzel újra a középpontba emelte a kánság állami létének, kül- és belpolitikájának valamennyi régen vitatott és vitatható kérdését. Gennagyij Szanyin roppant bonyolult feladatra vállakozott egyrészt azért, mert 1654 és 1657 között - a monográfia időbeni koordinátái - olyannyira felgyorsultak a diplomáciai és politikai mozgások, hogy bemutatásukkal, elemzésükkel az elaprózottság látszatát kelti az olvasóban, másrészt azért, mert a jelzett három és fél éves periódus alatt (1654 januártól, a perejaszlavi radától 1657 nyaráig, Hmelnyickij haláláig) mérhetetlenül kitágult a politikai horizont. A regionális „kispolitika" (tatár portyák az orosz és a lengyel, ukrán végekre) az európai nagyhatalmak - Oroszorgszág, a Rzeczpospolita, Svédország, az Oszmán Birodalom - küzdelmének részévé, a „nagypolitika" alkotó elemévé minősült át.