Századok – 1991
Történeti irodalom - Monclos de Xavier: Histoire religieuse de la France (Ism.: Bán Ervin) V–VI/581
TÖRTÉNETI IRODALOM 581 Kiadó gondozásában megjelent munkámat, nem tesz ilyen megalapozatlan kijelentést. Nem tudok egyet érteni azzal a szemlélettel sem, amely „összeesküvéssé" lépteti elő Béldi Pálné állítólagos „rontó" kijelentéseit. (20. o.) Én úgy tudom, hogy Apafi Mihály erdélyi fejedelem udvari papja Magyari József volt, a könyvben viszont következetesen //agyari néven szerepel, minden indoklás nélkül. Meg kívánom jegyezni, hogy nem csak az 1685-ös boszorkányper iratai hiányoznak az Erdélyi Országgyűlési Emlékekből, hanem például az 1614-es, 1618-as, 1621-es processzusoké is. Vitatható az a 29. oldalon olvasható megállapítás is, miszerint Béldi Pálné perénél található az a momentum „amely ezt az ügyet a többi boszorkánypertől megkülönbözteti: ennél az esetnél bukkanhatunk először ( és utoljára) arra, hogy a politikai hatalom megszerzése érdekében a varázslás - számukra már - kétes értékű és hatásfokú tudományát használják fel." Szabadjon hivatkozni ezzel kapcsolatban a Báthory Anna ellen folytatott 1621-es perre, vagy a Báthory Erzsébet elleni 161 l-es vádakra, amelyek már mind publikálásra kerültek a hetvenes években és a nyolcvanas évek elején, de úgy látszik, elkerülték a szerző figyelmét. Ha ugyanis ismeri Báthory Anna és két társának 1614-es perét, akkor nem írja a 31. oldalon a következőket: „A boszorkányvádak jellege és gyakorisága a társadalom minden rétegénél arra figyelmeztetnek, hogy a kor - saját körülményeinek ma már talán érzékelhetetlen módon kiszolgáltatott - embere sokkal hétköznapibb gyakorisággal nyúlt a varázslás eszközéhez, mint ahogy azt esetleg ma feltételezzük... Tálán éppen ezért találtam Bornemissza Anna megbűvöltetésének oly kevés nyomát a korabeli naplókban, emlékiratokban, levelezésekben stb. mert számukra ez az ügy nem is jelentett igazi kuriózumot". Arról ugyanis már a Századok 1978. évi 6. számában megjelent tanulmányomban (Erdélyi „boszorkányperek" a politikai hatalom szolgálatában) szóltam, hogy milyen tényezők miatt maradtak ezek a perek oly viszhangtalanok az egykorú közvéleményben - naplókban, emlékiratokban, levelezésekben. Az okok között ugyanis csupán az egyik volt az, hogy az emberek különböző rétegei általánosságokban hittek a különféle „boszorkánykodásokban", s ezért nem foglalkoztak ilyen processzusokkal megnyilvánulásaikban. Ehhez a nyomtalansághoz szükséges volt arra a belpolitikai hatalmi rendszerre is, ami a török-vazallus Erdélyben kialakult és tartott az Apafi korban is. A bevezető tanulmánynak talán a legsikerültebb része a 31-40. oldalakon szereplő fejezet, amely valóban nagyon sok kultúrtörténeti érdekességet tartalmaz és méltán tarthat számot a múltunk iránt érdeklődők figyelmére és tetszésére. Bár folynak orvostörténeti kutatások e korszakra vonatkozóan, mégis valójában meglehetősen keveset tudunk a török hódoltságkori magyarság mindennapjairól, szokásairól, életéről, kulturális, civilizációs viszonyairól. Itt csupán azt szeretném megjegyezni, a szerző téved, amikor azt hiszi, hogy egy hat-hét évvel idősebb asszony feleségül vétele oly ritkaságszámba ment az időben, amire feltétlenül utalt volna az Imago veritatis „csípős nyelvű szerzője". Bár az általánosabb az volt, hogy a nők rendkívül alacsony átlagéletkora miatt főként a második, harmadik, vagy negyedik házasságot kötő férfiak maguknál jóval fiatalabb nőket vettek feleségül, nem ment ritkaság számba az ellenkező korkülönbségű házasság sem, amin azután ión csodálkoztak különösebben. Példa erre nem csupán Thököly Imre és Zrínyi Hona házassága, de több más főúri frigy is. Ezért nem lehet eleve kizártnak tekinteni Bornemissza Anna 1626-os születési dátumát, aminek helytállósága még természetesebbé teszi vagy teheti számos betegség előfordulását. A „Bornemissza Anna megbűvöltetése" című munka a felvetett hiányosságok ellenére is értékes kortörténeti dokumentum és nyeresége történettudományunknak. A közölt levelekben és egyéb írásokban számos olyan értékes adat található, amikre valójában nem is utalt a bevezető tanulmány szerzője, de amelyek hasznos segítségül szolgálnak majd a korszak kutatóinak. Nagy László XAVIER DE MONCLOS HISTOIRE RELIGIEUSE DE LA FRANCE Presses Universitaires de France, Paris, 1990. (2. ed.) 125. old. A FRANCIA VALLÁSI FEJLŐDÉS SZÁZADAI A könyv a Que sais-je? sorozatban jelent meg. Mint a címe is jelzi, vallástörténeti munka, amely a vallás közösségének és a francia történelem kapcsolatának időben teljes fejlődéstörténetét mutatja be. Érdekes és jól tájékoztató olvasmány mindenkinek, akinek bármilyen köze van a történelemhez, még ha csak érdeklődés formájában is. Gallia vallási fejlődésében az európai lélek fejlődésének egyik igen jelentős
