Századok – 1991

Történeti irodalom - Vorderösterreich in der Frühen Neuzeit (Ism.: Niederhauser Emil) V–VI/570

570 TÖRTÉNETI IRODALOM helytörténeti vagy gazdaságtörténeti adatot tartalmaznak: birtokösszeírások, jövedelemkimutatások, szerződések, zsellér- és jobbágyösszeírások stb.. találhatók bennük, amelyek ezt a matériát kincsesbányává teszik, nemcsak a jogtörténész, hanem a helyi vagy történeti múlt egyéb kérdéseit vizsgáló kutató számára is. A bírósági levéltárak harmadik nagy állagát az abszolutizmuskori igazságszolgáltai ás iratanyaga képezi, illetve képezné, ezek fondjaiban azonban a „Tűzből mentett iratok" vagy ,Égett iratok" címszavak alatt az eideti anyagnak mindössze egy kis töredéke maradt meg. Ε kötet kiadása nagymértékben megkönnyíti majd a magyar jogtörténet kutatóinak munkáját, ehhez azonban arra van szükség, hogy legyenek jogtörténészek, akik nyelvi és kutatói módszertani felkészültség birtokában fel is tudják dolgozni a levéltári anyagban lévő értékes szakmai és általános történeti adatokat. Erre sajnos belátható időn belül kevés remény van, e cél csak akkor lesz elérhető, ha megszűnik a dilettantizmus évtizedek óta történő favorizálása és a jogtörténetttudomány magáénak tekinti a gépírásos források mellett a kiegyezésig terjedő ezer év kutatását is. Hajdú Lajos VORDERÖSTERREICH IN DER FRÜHEN NEUZEIT. Hg. von Hans Maier und Volker Press u. mitarbeit von Dieter Stievemann. Sigmaringen, 1989, Jan Thorbeke Verlag, 4SI old. ELŐ-AUSZTRIA A KORAI ÚJKORBAN Elő-Ausztriának nevezték a késői középkortól kezdve azokat a birtokokat az egykori sváb hercegség déli területén, amelyek a Habsburgok fennhatósága alatt álltak az 1805-ös pozsonyi békéig, egy részük a Habsburgok eredeti birtokaiból állt. Közbeékelt más területekkel részben közvetlen osztrák fennhatóság alatt álltak, részben csak hűbéri felsőbbséget gyakoroltak a Habsburgok. Vorarlbergtől Felső- (Déli)-Elzászig húzódott a sáv. A kötet alapját egy 1981-ben tartott szimpózium anyagai teszik ki, ezt persze a szokásos módon kibővítették, mert nem minden előadást nyújtottak be, elsősorban a területi levéltár anyagára vonatkozó alapos tanulmányokkal. Az egész prolematikába Volker Press tanulmánya vezet be, Élő-Ausztria szerepéről a Habsburgok birodalmi politikájában. A szerző a német birodalmi újkori fejlődés kitűnő szakembere, aki itt is jól emeli ki a terület bonyolult fejlődését, a birodalmi, tartományúri és helyi hatalmasságok jogviszonyait és egymás közti kapcsolatait Mint hangsúlyozza, a terület kapocs volt a Habsburgok számára a birodalomhoz, még a hatalmi súlypont keletre történt eltolódása után is. Bár volt törekvés a terület integrálására, ez a Habsburgoknak mindvégig nem sikerült Elő-Ausztria tartományúri és császári jogok révén összetartott terület volt. A helyzetet bonyolította az, hogy a családi felosztások révén (1364, ill. 1564) Elő-Ausztria hosszú ideig a tiroli ág, nem a Habsburg-császárok közvetlen fennhatósága alatt állt Ez megnehezítette a jogok érvényesítését de a bajorországi és pfalzi Wittelsbachok kísérleteit a terület megszerzésére sikerült visszaverni. Elő-Ausztria fontos tagja volt az 1488-1534 közt fennállt Sváb Szövetségnek. A Habsburg-uralom révén a reformációt sikerült kiszorítani. A területet csak az 1648-as vesztfáliai béke szabta meg pontosan (a 18. sz.második felében még két grófsággal bővült). Erre az időre a terület jelentősége a Habsburgok számára már csökkent. Press szerint a helyzet itt átlagosan jobb volt mint a birodalom egyéb részeiben, bár háborús pusztítások gyakran visszavetették a fejlődést A bécsi kongresszus csatolta el végleg a területet Ausztriától, lakosai egyideig még visszasírták a Habsburg-uralmat. Wolfgang Zorn prosopographiai módszerrel mutatja be, milyen karrierlehetőségeket adott az itteni hivatalvállalás birodalmi szintű felemelkedésre vagy udvari méltóságra, városi polgároknak pedig hivatali nemesség megszerzésére. Hans-Georg-Hofecker a sváb Landvogtei fejlődésében azt emeli ki, hogy a tartományúri hatalmat elsősorban az igazságszolgáltatási joghatóság biztosította. Anngard von Reden-Dohna a prelátusok (gyakorlatilag a monasztikus rendek apátjai) helyzetét tárgyalja Elő-Ausztria és a birodalom közt A császári védelem jól jött a világi urakkal szemben, de az osztrák beleszólást az apátok választásába már nehezen tűrték, inkább osztrákellenesek voltak, különösen a felvilágosult abszolutizmus egyházi reformjai idején