Századok – 1991

Történeti irodalom - Vorderösterreich in der Frühen Neuzeit (Ism.: Niederhauser Emil) V–VI/570

TÖRTÉNETI IRODALOM 571 Heinz Noflatscher Miksa főherceg (1553-1618) itteni helyhatóságát tárgyalja. Miksa a német Lovagrend tagja, majd feje lett, hogy a törökök ellen harcolhasson (rövid ideig erdélyi helytartó is volt), 1602-tól volt elő-ausztriai helytartó, az ellenreformációt támogatta, az ismert Habsburg család viszályában stabilizáló szerepe volt, önzetlenül. Pankraz Fried Burgau őrgrófság historiográfiáját mutatja be, 1806-tól tartozik Bajorországhoz, nem szívesen, amiből ma is problémák adódnak. Az augsburgi, a freiburgi és a tübingeni egyetemen kutatják történetét. Anton Schindling a katolikus egyetemi oktatás kérdéseit vizsgálja: az 1457-ban alapított freiburgi egyetem mellett néhány más, nem elő-ausztriai jezsuita egyetem, Billingen, a Franche-Comté-beli Dole és a salzburgi bencés egyetem játszott jelentős szerepet. Joachim Kohler a Breisgau-beli freiburgi egyetemről ir - cáfolja, hogy Mária Tbrézia reformjáig konzervatív lett volna, Theodor Kurus a jezsuiták szerepéről emlékezik meg (két kötetes nagy munkát publikált róluk ), kiemeli szerepüket a protestáns környezetben, és azt, hogy természettudományi tárgyakat is oktattak, sőt 1700-ban már a kísérletezést is bevezették. A teológiai és filozófiai oktatás mintája a bajor Ingolstadt volt Az 1774-ben született Ignaz Heinrich von Wessen berg báró elő-ausztriai szerepét Wolfgang Müller mutatja be. Wessenberg az 1848-ban rövid ideig osztrák miniszterelnök öccse volt Püspöki vikáriusként Konstanzban működött 1802-27 közt, jozefinista, a teológiai oktatásba ő vetette be a pasztoTáüós tárgyakat egészen modern módon a laikus hívők részvételét szorgalmazta a misében. A territoriális fennhatóságok problémáit a burgaui őrgrófságban Wolfgang Wüst 1769-től a prelátusok és a városok, illetve a Habsburg-hatóságok küzdelmében ábrázolja, különösen az igazságszolgáltatás, az adószedés, az erdőlési és egyéb jogok kompetenciája felett. Karl Burmeister Arlberg 18. századi helyzetét vizsgálja, 1363-1523 közt fokozatosan került osztrák uralom alá, mint Eló-Ausztria legkeletibb tartománya. A 18. századi gazdasági hanyadás miatt nagy volt a lakosság elégedetlensége, 1709-től kezdve több ízben a katonaságot kellett bevetni, 1809-ben a háború idején általános felkelésre is sor került Számított ebben az a mozzanat is, hogy ebben a században az osztrák hatóságok megszigorították uralmukat. A mai voralrbergi történetírás egyenesen egy orwelli diktatúra előzményeit látja ebben. Pedig csak arról volt szó, hogy az ottani lakosság egyszerre volt szabadságszerető és konzervatív, még a sajtószabadság bevezetése ellen is tiltakozott Helmut Maurer az 1548-ban osztrák fennhatóság alá került Konstanz fejlődéséről szólva kimutatja, hogy ekkorra a város kereskedelmi jelentősége már csökkent. A Habsburguralom a birodalmi városi státusz elvesztését jelentette, bár bizonyos önkormányzatot sikerült idővel megszereznie. Később fontos erődítmény volt a 17. század bizonyos gazdasági fellendülést is hozott magával. Ezzel szemben Peter Eitel azt bizonyítja be, hogy Ravensburg számára a Habsburg-fennhatóság csak hátrányt jelentett állandóan harcolnia kellett birodalmi városi jogaiért a tartományi kormányzattal szemben. Az elzászi francia Georges Bischoff az osztrák Felső-Elzász fő jellemvonásának azt tartja, hogy már a 15. században anakronizmus volt ez a grófság. Azt biztosnak mondja, hogy a Habsburgok eredeti birtokai nem itt voltak ( a kérdés máig vitás, hiszen a 11. században már biztosan kimutathatók itteni birtokaik). IV. Rudolf herceg (az Alapító) törekvései ellenére a 14. században csak részleges konszolidáció következett be. Az 1648 utáni uralom folytatta a központosítást. Ehhez a tanulmányhoz tartozik egy jó térkép a felső elzászi birtokviszonyokról. Wolfgang Hans Stein az 1648 előtti osztrák és az utána következő francia közigazgatást veti össze ugyenebben a grófságban. Az osztrák három szintű volt (Innsbruck, az elzászi Ensisheim és a helyi), mindegyikben a Regiment kezében volt a közigazgatás és az igazságszolgáltatás, a kamaráé volt a fiskális közigazgatás, és a két központi hivatal mellett a rendeknek is beleszólásuk volt az adókivetési és egyéb ügyekbe. Az ensisheimi Regimentben négy nemes és négy polgár foglalt helyet A harmincéves háború során 1634-ben bekövetkezett francia megszállás véget vetett a rendszernek, 1648 után a franciát vezette be, az egész közigazgatás az intendáns kezében összpontosult csak később alakult ki a felsőbb igazságszolgáltatásra a conseil souverain, mint a francia parlamentek. A rendek gyakorlatilag eltűntek. A franciák a városok önigazgatási törekvéseit is felszámolták, a földesúri jövedelmekbe is beleszóltak. Kontinuitás csak a legalsó szinten volt A francia közigazgatás kétségtelenül hatékonyabb volt. Érdekes ideológiatörténeti kérdést fejt ki Josef Nolte Praesentia Austriae c. tanulmányában. Az ágostonos kanonokrend Günzburg melletti wettenhauseni kolostorának ún. császártennében meglévő freskók ikonográfiái elemzését adja. Az 1680-as években emelt épületet 1693-94 során rendezték be, ekkor készült a mennyezet gazdag stukkózású, 11 képből álló freskója. Közülük 10 jelmondatokat magyaráz képeivel, a fő freskók egy Ausztria-apoteózis, Austria nőként trónol a mennyekben, bizonyos mértékig Szűz Máriára is emlékeztetve. A fontosabb mellékfreskók a pietas és dementia elveit ábrázolják, a többiek közt I. Lipót consilio et industrie jelszava, ill. az ekkor még csak római király I. József amore et timoré jelszava is