Századok – 1991

Történeti irodalom - Varga Endre–Veres Miklós: Bíróság levéltárak 1526–1689 (Ism.: Hajdu Lajos) V–VI/568

TÖRTÉNETI IRODALOM 569 részlegesen megsemmisültek a tűzben, ahol az elpusztult iratanyag együttes nagysága meghaladta a 400 folyómétert. Mindezek ellenére a tudományos kutatómunka eredményesebbé tételét nagyban fogja segíteni e leltár kiadása. Az anyag nagyjából három részre osztható. Ε három közül legjelentősebb a királyi Curia működése során keletkezett iratanyag, így a táblai jurátusok által elkészített csaknem 9000 vizsgálati jegyzőkönyv (O 4.), amely 82 csomóból áll. Ugyancsak értékesek a Hétszemélyes Tábla ülésjegyzőkönyve (O 8. sz. fond.), bár meg kell jegyezni, hogy Magyarország e legfelső bíróság 1786-ig nem vezetett protokollumot, de az 1791 és 1848 között készült 46 jegyzőkönyv nemcsak a jogtörténész számára is számos értékes adatot nyújt az ország korabeli viszonyainak megismeréséhez. Még adat-gazdagabb a Királyi Tábla 1730 óta vezetett 128 ülésjegyzőkönyv kötete (O 8 sz. fond) és főleg az 1724 valamint 1848 közötti időszak 7500 táblai perének 734 csomóban őrzött iratanyaga (O 18. sz. fond). Ebben az állagban megtalálhatók az ún. fiskusperek iratai (amelyekben a királyi kamara felperes vagy alperes volt), de szintén a Tábla volt a fóruma az uralkodó osztály tagjai által indított örökösödési, új osztályt követelő, a nőág kizárását célzó, az ingatlan elidegenítését mások jogának megsértése miatt megtámadó, az elődök által elidegenített birtok visszaszerzésére indított és számos egyéb ok miatt kezdeményezett ún. vagyonjogi pereknek is. Szintén jelentős számú olyan per is van a királyi Curia levéltárában, amelynek tárgya okirat hitelessége, érvényessége vagy értelmezése, kiadásának kérése - vagy éppenséggel valóságának vitatása. Ugyancsak gyakoriak a hatalmaskodás miatt indult perek, amikor a nemes személy vagy birtoka ellen követtek el jogsértést (elfoglalták a birtokot, a nemest őrizetben tartották, megverték, megsebesítették stb..) és a sértett emiatt fordult bírósághoz. De számos egyéb magánjogi kérdésben is indulhatott per a királyi tábla előtt és e peranyagok nagyszerű adatokat nyújtanak a korabeü Magyarország viszonyainak megismeréséhez, sőt olykor korábbi évszázadok eseményeinek jobb megértéséhez is (hiszen a felek gyakran középkori okleveleket vagy egyéb értékes dokumentumokat használtak fel állításaik igazolására). A kutató számára hasonló értékes a „Befejezetlen táblai perek (O 20. sz.fond) 240 csomónyi, a „Fellebezett perek" 895 csomónyi (O 21.), valamint „Az 1808-ig be nem fejezett perek" (O 22. sz.fond) 141 csomónyi iratanyaga is. Itt főleg a 21. sz. fond csaknem 15000 pere érdemel figyelmet, tehát azok az alsóbb bírságok (megyei, szabad királyi városi törvényszékek) által megítélt ügyek, amelyek fellebezéssel jutottak fel a királyi Curiához. A tárnoki szék megszüntetése után előbb a városok ügyei kerültek ehhez a fórumhoz, később a bánya- valamint házassági perek; majd a súlyosabb (az 1791:43.tc-ben szabályozott) büntetőperek ellen benyújtott apellációk. Igaz - utóbbi külön állagba (O 29. sz.fond.) foglalták össze „Büntető perek kivonatai" elnevezéssel és ezen állag 103 csomójának iratanyaga a korszak „mélymozgásainak" megismeréséhez nyújt felbecsülhetetlen segítséget. Ez különösen az 1849 előtti félévszázad irataira jellemző, hiszen az egyes perek anyagában a vád és a védelem érvein, a tanúk vallomásain és az egyéb bizonyítékok értékelésén kívül megtalálhatók az alsóbbfokú és fellebbezési bíróság ítéletei egyaránt. Nemcsak politikai periratok (pl. Kossuth és Wesselényi felségsértési pere) találhatók ebben az iratanyagban, hanem olyanok is, amikor a városi vagy falusi szegénység elkeseredettsége erőszakban robbant ki és ez szolgált a per alapjául. A kúriai levéltár anyagában különleges helyet foglal el az „Archívum Josephinum" Ο 61. és Ο 62. sz.fondja, amelyek a hétszemélyes tábla (333 csomó) és a királyi tábla (255 csomó) 1786 és 1790 közötti iratait tartalmazzák. Ε valamivel több mint 4 esztendő alatt ugyanis a bírósági szervezet centralizált volt, folyamatosan működött, példás volt az iratok nyilvántartása és levéltári rendje, az állandóan ítélkező megyei bíróságokról (Judicia Subalterne) valamint a kerületi tábláktól pedig a fellebbvitel során számos ügy került fel a királyi táblához. Ugyanakkor a Hétszemélyes Táblához futottak be a bíráskodással kapcsolatos jelentések is, mert az igasszágszolgáltatás legfőbb irányító- és felügyeleti szerve ebben az időszakban a Hétszemélyes Tábla volt, amely maga nem ítélkezett. A bírósági levéltárak anyagának másik fontos része a nagyszombati, kőszegi, eperjesi és debreceni kerületi táblák működése során felhalmozott iratanyag, amelynek nagysága mintegy 300 folyóméter, annak ellenére, hogy a Tiszán innen (eperjesi) tábla levéltári anyaga az 1956-os tűzvész során csaknem teljesen megsemmisült. Csaknem hiánytalanok viszont a másik három tábla ülésjegyzőkönyvei (1724-től), az igazságszolgáltatásra vonatkozó királyi dekrétumok és a levéltári matériában a táblák levelezései mellett megtalálhatók az itt indult polgári csődperek iratai is. Csak példaszerűen: a nagyszombati táblánál ez 473, a kőszeginél 310, a debreceninél 244 csomó. Ugyancsak külön állagot képeznek a kerületi táblák is a „Justitis Josephina" időszakának periratai (ez is több mint 300 fasciculus). Ε polgári peres iratok számos fontos