Századok – 1991

Történeti irodalom - Varga Endre–Veres Miklós: Bíróság levéltárak 1526–1689 (Ism.: Hajdu Lajos) V–VI/568

568 TÖRTÉNETI IRODALOM A könyv egyik legjobban siketült fejezete a spanyol örökösödési háborút mutatja be. A 18. századról is igen alapos összefoglalást olvashatunk, a Haugwitz-féle adminisztratív reformról éppolyan világosan ad áttekintést Bérenger, mint Mozart bécsi fogadtatásáról. Jean Bérenger a koraújkori történelem szakértője, Így érthető, ha a Napóleon utáni évtizedekről, különösen a kiegyezést követő korszakról már kevesebb mondanivalója van, előadása tömörebb. A könyvet kronológiai táblázat és névmutató teszi jól használható kézikönyvvé. Bérenger számos családfával és térképpel teszi világosabbá mondanivalóját. A családfákban néha hiba csúszott, igaz, a világon a legnehezebb a Habsburgokról családfát készíteni: hogyan jelöljük egy osztrák és egy spanyol Habsburg rokonsági fokát, ha az egyik a másiknak unokaöccse, sógora és veje volt egyszerre? Nagyobb a baj az 521. oldalon: e szerint a család szerint három Habsburg-nádor volt Magyarországon, egy nagyapa, egy apa és egy fiú, és mindhármat Józsefnek hívták? A nádorokkal másutt is meggyűlt a baja a szerzőnek, a 186. lapon azt íija, hogy Báthory István és Dlésházy István között nem volt egyetlen magyar nádor sem - nem kisebb személyiséggel történik itt méltatlanság, mint Nádasdy Tkmássál. A magyarországi eseményeket leíró fejezetekben kisebb földrajzi tévedések is akadnak. Zsitvatorokról a szerző többször mint magyarországi faluról beszél, holott ezt a békét a folyó torkolatáról nevezték el, és mind Szigetvár, mind Nagykanizsa török ostrománál kihangsúlyozza Bérenger, hogy ezek Szlavóniában fekszenek. Apró kötekedések ezek egy nyolcszázoldalas munka esetében, amely Madridtól Kolozsvárig, Brüszszehől Nápolyig ad részleteiben is megbízható és a fejlődést világosan és mégis tömören bemutató európai körképet nyolc évszázad történetéről - a gazdaságtörténetet éppenúgy összefoglalva, mint a művelődésvagy a hadtörténet eseményeit. Bérenger könyve a Közép-Európával foglalkozó nyugati szakirodalom komoly teljesítménye, jó lenne a magyarul is olvasni egyszer. Tóth István György VARGA ENDRE - VERES MIKLÓS BÍRÓSÁGI LEVÉLTÁRAK, 1526-1689. Akadémiai Kiadó, 1989, 474 old. A „Levéltári leltárak" sorozat 6. köteteként jelent meg Varga Endre és Veres Miklós régóta várt munkája az Országos Levéltár több mint 1000 folyóméter nagyságú Ο szekciójának iratanyagáról. A kutatók régóta várták már e leltár kiadását és egyfajta „balsors" kezét látták abban, hogy azok a kiváló levéltárosok, akik e feladat végrehajtásához hozzáláttak, valamennyien torzóként hagyták hátra munkájukat Párdányi Miklós (aki e leváltári állag rendezésében végzett nagy munkát) 1956-ban, Varga Endre (a kitűnő jogtörténész az OL egykori főigazatóhelyettese) 1973-ban halt meg, Veres Miklós (aki Vargától a feladatot átvette) 1977-ben követte őket - mindez kihatott e leltár sorsára, befolyásolta késői megjelenését. Nem érte meg e munka kiadását Degré Alajos sem (ő a Curia történetéről szóló bevezető egyik szereplője), így a mások által megkezdett feladat befejezése Sashegyi Oszkárra, Vass Elődre és Varga Endréné Vass Klárára várt, az ő áldozatos munkájuk eredménye e most megjelent kötet De nemcsak ilyen momentumok hatottak e könyv elkészítésére, hanem egyéb körülmények is, ezek mindegyike nehezebbé tette e leltár elkészítését mint ahogy az e sorozat többi köteténél, a kormányzati, igazgatási szervek (helytartótanács stb..) levéltári matériájánál történt Az első ilyen tényező: a legfontosabb magyarországi bírói fórumok (Hétszemélyes Tábla, Királyi Tábla stb..) tevékenysége még a 18. században is rapszódikus volt hiányzott belőle a rendszeresség. A másik: amíg a kormányzati dikasztériumoknál viszonylag hamar kialakult egy iktatási és levéltári rend, ez a bíróságoknál sokkal később jött csak létre és - hozzátehetjük - akkor is felemás módon. Ezek következményeképpen hatalmas iratanyagot a 19. sz. utolsó harmadában, vagy éppenséggel a 20. században kellett rendezni és ez a munka nem sikerült tökéletesen. Ezért olvashatók gyakran a könyvben levéltári fondok ismertetése kapcsán ilyen megjegyzések· „Az anyag kutathatóságát megnehezíti az a körülmény, hogy az iratokhoz semmiféle segédeszköz nincs". Ez a bejegyzés - egyebek között - a Dunán inneni (nagyszombati) kerületi tábla anyagában, az Ο 195 sz. fond .Királyi rendeletek" elnevezésű 20 csomójánál és az Ο 196 sz. fond „Különböző levelezések" című állagának 17 csomójánál. Végül a feladat végrehajtását nehezítette az is, hogy a második világháború végén (a háborús események következtében) és 1956-ban az Országos Levéltárnak ez a része szenvedte el a legsúlyosabb károkat. A könyv 1-3. sz. mellékletében a szerzők feltüntetik azokat a fondokat amelyek teljesen vagy