Századok – 1991
Tanulmányok - Fügedi Erik: Sepelierunt corpus eius in proprio monasterio. A nemzetségi monostor I–II/35
A NEMZETSÉGI MONOSTOR 51 szernek a felderítéséhez, amely a jegyzék létrejöttében szerepet játszott. A közölt jegyzékek legrégebbike az ún. Csuti breviárium utolsó lapján található, Kumorovitz Bernát fedezte fel, és nem is egy, hanem két értékskálát tartalmaz. Ezt az 1480 után írt Somogyvári formuláskönyv követi, majd Magyi János (régebben Nyirkállói Tamásnak tulajdonított) formuláskönyve. Az 1486. évi törvény mellékletével együtt eredetileg is nyomtatásban jelent meg, ezen kívül az Országos Levéltárban található egy keltezetlen, az írása után ítélve szintén az 1480-as években összeállított becsüjegyzék.11 3 Induljunk ki az értéksorban alulról. A legkevesebbet a temetkezőhely nélküli fakápolna ért (3, ill. 6 márkát), ugyanez temetkezőhellyel már a dupláját (6, ill. 10 márkát). Asepultura az 1486. évi törvény függelékében szerepel újra, kétszer is. Először, amikor a monostoroknak azt a jellemzőjét emeli ki, hogy abban a kegyurakat és nemes származású egyháziakat befogadó kripta található (habens sepulturam suorum patronorum et aliorum spiritualium nobilium). Az ilyen monostort száz márkára tartják, ez a legmagasabb érték, amit csak várak és az egyszerűen monasterium, Magyi által a monasterium vei claustrum névvel illetett intézmény, ill. épület ér el. Másodszor akkor, amikor a törvény mellékletében azt olvashatjuk, hogy a falvakban található, de kriptával nem rendelkező anyaegyházakat nem vonják bele a birtokok felosztásába. Ebből értelemszerűen következik, hogy a többi (omnes aliae matronae) temetkezőhellyel rendelkezik, akár torony nélküli (10 márka), akár egy- (15 márka), akár kéttornyos (25 márka). Azt remélem, nem leszek túlságosan merész, ha ebből néhány következtetést vonok le, éspedig 1/ a temetkezőhely fontos tényezője volt a templomok értékének; azok, amelyek nem rendelkeztek vele, alig értek valamint, vagy kifejezetten semmire sem tartották őket; 2/ a sepultura-ról ugyan a nagyobb egyházi épületekkel kapcsolatban nem emlékeznek meg, de világos, hogy egyszerűen elképzelhetetlen a létük kripta nélkül; 3/ az igazi monostort az jellemzi (és nyilván értékét is az emeli), hogy abban kegyurak és más olyan nemesek nyugszanak, akik életükben egyházi pályát futottak be. Erre később visszatérek. Az elmondottakból világos az is, hogy a torony puszta léte és a tornyok száma is az értéknövelő tényezők közé tartozik, sőt az építési mód sem közömbös. Ismét az 1486. évi törvény mellékletéből kell kiindulni, ahol az olvasható, hogy a kéttornyos „monostor módjára alapított" (ad modum monasterii fundata) templom értéke 50 márka, tehát a fele a monostor és a vár értékének. Nyilvánvaló ebből, hogy két torony önmagában még nem teszi a templomot monostorihoz hasonlóvá, mert hiszen annak értéke 25 márka. A titokzatos „monostor módjára" kifejezést a korábbi jegyzékek magyarázzák meg. A Csuti breviárium második, benyomásom szerint régebbi (B) felsorolásában kétféle kéttornyú templom szerepel: a/ amelynek egyik tornya elől vagy hátul, másik tornya a templom közepén (in medio) épül fel (50 márka értékkel); b/ amelynek két tornya elől vagy hátul található (25 márka értékkel). A Somogyvári formuláskönyv ugyanezt az értékrendet úgy fogalmazza meg, hogy az a/ változatban a pinnaculum, a b/ változatra azonban a turris kifejezést használja. Azt hiszem, a két kifejezés más és más fogalmat takar. A turris kifejezéssel van kevesebb baj, ez egyértelműen tornyot jelöl, így fordítja magyarra a Besztercei szójegyzék is. Az okleveles anyagban szokásos a turris sive Castrum fordulat.114 Ide tartozik fogalmilag, hogy
