Századok – 1991
Tanulmányok - Fügedi Erik: Sepelierunt corpus eius in proprio monasterio. A nemzetségi monostor I–II/35
52 FÜGEDI ERIK Zsigmond 1434-ben turris-nak nevezi István hercegnek a budai várban álló tornyát.115 Úgy látszik, a védelmi célt szolgáló épületeken kívül a templomtornyot is turris-nak hívták a 14-15. században.11 0 Keményebb dió a pinnaculum, amelynek értelme 'orom, Giebel', de torony- értelemben is használják. így kell fordítani minden olyan esetben, amikor két pinnaculum-ról van szó, ugyanez vonatkozik arra is, amikor a sine pinnaculo fordulattal találkozunk.117 Nem tudom a jelentésváltozást sem tettenérni, sem indokolni, de két feltételezést mégis megkockáztatok: 1/ a pinnaculum a 15. század második felében lett a torony szokásos megjelölése, erre utal, hogy a középlatin szótár gyűjteményében a legkorábbi adat 1469-ben kelt; 2/ az is lehet, hogy mai angol nyelvben található különbséggel van dolgunk. Ott a spire, amely kisebb, és a tower, amely nagyobb, legtöbbször nem kerek, hanem szögletes alaprajzú tornyot jelent. Akárhogyan is álljon ez a kérdés, a becsüjegyzékek összevetése végre lehetővé teszi, hogy Verbőczynek ad modum monasterii megfogalmazását megértsük. Olyan templomról van szó, amelyhez nem tartozik szerzetesi ház (ezért nem monasterium), de amely két nagyobb toronnyal rendelkezik, közülük az egyik a templom közepén helyezkedik el, a másik az épület elején vagy végén áll, és természetesen temetkezőhely is található benne. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a tornyok száma is szerepet játszik az egyszerű templomok esetében, ezért összefoglalóan állítható, hogy a monostor, a monostor-szerű és az egyszerűbb falusi plébániatemplomok esetében őseink három ismérv szerint alakították az értékrendet: a temetkezőhelyet, a tornyot vették figyelembe, és végül mindennek legértékesebb formáját, a szerzetesi közösségnek olyan egyházát, amelyben két torony emelkedett ki, s amelyben érdemeket szerzett személyeket temettek el. A minősítési ismérvek bonyolult halmaza lehetett ez a három, biztosan nem volt könnyű a három egyenkénti és együttes jelenlétét számszerű arányokkal kifejezni; a jegyzékben található márkaösszegek is ezt látszanak bizonyítani. A művészettörténészeken a sor, hogy a megmaradt emlékek vagy a máig megmaradt nyomok alapján az itt előadottakkal szemben állást foglaljanak. Mielőtt tovább folytatnám gondolatmenetemet, fel kell hívnom a figyelmet a monostor minősítésének még egy ismérvére, amely a Hármaskönyvben már nem található meg, de a régebbi jegyzékben még szerepel, ti. a monostor birtokos volta. A Csuti breviárium régebbinek látszó /B/ változatában ezt az író úgy fejezte ki, hogy aliquibus dispositionibus dotatum. A dispositio az eredeti .elrendezés' értelemből származtatva pl. a végrendelet (dispositio testamentalis) értelemhez vezetett, s nyilván egyrészt az alapításkor mint dos, vagy későbbi kegyes hagyományok rendelkezésére utal.118 A Somogy vári — és ugyanígy a Magyi-féle — formuláskönyv ennél világosabban a per aliquem possessionibus dotatum fordulatot alkalmazza. Az általam felsorolt három ismérv közül, azt hiszem, a tornyok száma és helye, valamint az építésmód által meghatározott rendje a 11-12. századi viszonyokra utal vissza. Ebben az időben az országban várnak nevezhető, katonai szempontból értékes objektumok még kivétel nélkül az uralkodó tulajdonában voltak, magánszemélyek még ilyenek építésére sem kaphattak engedélyt. Ilyen körülmények között a monostor bizonyos fokig helyettesíthette a várat tornyaival, főképpen, ha azok kivételesen erős és ellenálló építmények voltak, amelyekben a tulajdonos vagy a kegyúr önmaga
